Ugrás a fő tartalomra

Dicsőség Istennek

Isten irgalmából a múlt vasárnap jeles nap volt a Kovásznai gyülekezet életében ismét. Bemerítési istentiszteletünk volt, ahol négy fehér ruhás tett bizonyságot a hitéről nyíltan. Sokan eljöttek erre az alkalomra a környező helységekből, oly annyira, hogy a terem zsúfolásig megtelt, amelynek örültünk, azért is, mivel sokan voltak olyanok a jelenlevők közül, akik először hallhatták az evangéliumot.
A délelőtti alkalmunk imaórával kezdődött, amelyet Veress Bálint testvér a Kézdivásárhelyi, valamint Király Barnabás testvér a Hargitai Keresztyén táborból, tartott. Az igehirdetés id. Veress Ernő testvér szolgált a Róma 6:1-13 igék alapján. A fehér ruhások bizonyságtevése után következett maga a bemerítési alkalom. Miután kézrátétellel imádkoztunk a kedves testvéreinkért, befejeződött a délelőtti alkalmunk. Isten kegyelméből a jelenlevőkkel együtt tölthettük a délutáni alkalmat is, hiszen egy kiadós ebéd után 15 órától kezdődött a délutáni isteniszteleti alkalmunk. Többen is köszöntötték az "új tagokat" igeversekkel, énekekkel vagy szavalattal. Ezután újből Veress testvér hirdette az Úr igéjét a Róma 8:1-17 versei alapján, amelyből ki volt emelve az a gondolta, hogy az a személy, aki Krisztus Jézusban hisz és van, nem kell féljen a kárhoztatástól és az ítélettől. A délutáni istentiszteletünket Úrvacsorai alkalommal fejeztük be.
Csodálatosan tapasztalhattuk Urunk jelenlétét apró dolgokban is. Egész héten erre fele "jó" idő volt, vagyis szinte naponta esett az idő és eléggé felhős volt az igő. Vasárnap azonban "szép" időnk is volt, hiszen egész nap sütött a nap. Minden jóért Istené legyen a dicsőg, és minden rosszért mienk az arcánk pirulása. Az Úr tartsa meg a bemerített testvéreinket a gyülekezettel együtt. Ámen!




Megjegyzések

Borzási István üzenete…
"A kereszt meg mindig gyoz!"
Orvendek a szep eredmenyeknek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja