„És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.” (Ezékiel 2:1).
Egy Jack nevezetű fiatalember éppen egy meredek sziklán mászkált, miközben hirtelen nem véve észre a szikla szélét, megcsúszott a lába és elkezdett lezuhanni a sziklán. Zuhanás közben belekapaszkodott egy vékony fa ágban, amely a szikla oldalán nyúlt ki. Nézett lefele, de a látvány nagyon megrémítette, hiszen vagy 900 méteres szakadék tátongott a lába alatt. Jack tudta, hogy az a faág nem fogja őt a végtelenségig megtartani, és az is világos lett előtte, hogy nem tud segítség nélkül felmászni a szikla tetejére. Ezért elkezdett segítségért kiáltani, hátha valaki éppen arra jár és meghallja a kiáltást. Hiába kiabált nem jött felelet. Mikor már kezdte volna feladni egy hangot hallott. Jack, Jack, hallasz engem – igen hallak, itt vagyok lent – felelt a fiatalember. Látlak, Jack nagyon jól téged. Nem sérültél meg? - Nem sérültem meg, de… máskülönben ki vagy te? - Én vagyok az Úr, és mindenhol jelen vagyok. - Az Úr? Vagyis Isten? - Igen. - Ó, Istenem segíts rajtam. Megígérem, hogy ha most megmentesz ebből a helyzetből, akkor többé nem fogok vétkezni. Jó ember leszek, és az életem végéig, csak Téged foglak szolgálni. – Jack, ígérgetni nagyon könnyű. De most először segítenem kell rajtad, azután majd beszélünk. Na, már most, azt szeretném, ha nagyon figyelmesen hallgatnál Rám. – Mindent megteszek Uram, csak mondd, csak mondd, hogy mit vársz el tőlem – Rendben, Jack. Akkor hát, engedd el azt a fa ágat, amibe kapaszkodsz – Mit tegyek? – Azt mondtam, hogy engedd el a fa ágat, és bízza Bennem. Hosszú csend következett. Egyszer csak azonban a fiatalember felkiált: Segítség, segítség, esetleg van fent valaki más, aki tud a segíteni?
Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor kiáltunk Istenhez segítségért, és Ő válaszol, de a válasza nekünk túl bonyolultnak, vagy meredeknek tűnik. Isten sokszor mondja nekünk azt, hogy most figyelj gyermekem, mert ezt és ezt várom el tőled. Isten szól, DE van-e kinek szóljon, van-e kinek elmondja az Ő akaratát, lesz-e valaki, aki engedelmeskedik parancsának?
Isten beszél, és az ember hallgatja, legalábbis Ezékielről ez mondható el. A felolvasott második részünkben arról olvastunk, hogy az Úr miként hívta el Ezékielt a prófétai szolgálatra. Az első részben Ezékiel látomást látott különböző lelkes állatokról, és az Úr Isten dicsőséges megjelenéséről. Az a látomás úgy előkészítette Ezékielt arra, hogy nem sokkal később már nem látomásban, hanem hallható, és világos hangon meghallja az Úr szavát.
ISTEN SZÓL. Isten beszél, szól Ezékielhez:
1. Isten „érthető szavakban” szól Ezékielhez. Az előző fejezetben Ezékiel figyelmét a látomások kötötték le – dicsőséges, rettenetes, lelket felkavaró látomások volt azok. Ezek a látomások biztos megzavarták Ezékiel érzelmi világát, és a gondolata ide-oda cikázhatott, a látomások megértése végett. Azonban ezek „csak” látomások voltak, és a titokzatos jelentésük csak bizonytalanságot idézhetett Ezékielben. Most azonban Isten egyenesen, nem látomások által, hanem Ezékiel számára is érthető módon szól hozzá. Ezékiel hallott az Úr szavát.
Isten nem bonyolult látomások, álmok vagy mennyei képek által szól hozzánk. Nem félreérthető módon jelenti ki Önmagát és akaratát számunkra. A mi nyelvünkre fordította le hozzánk intézett Szavát, amelyet a Bibliában találhatunk meg. Isten mindennap kíván szólni hozzánk, a kérdés azonban az, hogy mi készek vagyunk-e meghallani az Úr szavát? A mindennapi rohanásban van-e egy olyan idő, reggel, napközben, vagy este, amikor elcsendesedek, és az mondom Istennek, amit a kis Sámuel mondott: Szólj, mert hallja a te szolgád!
2. Isten direkt módon szól Ezékielhez. Ezékiel próféta között, és az írás magyarázói között nagy volt a különbség. Az írás magyarázói, a leírt Isteni üzenetet tanulmányozták, és onnan érthették meg az Úr akaratát. Ezékiel próféta azonban kimondottan Istentől kapott üzenetet. Nem volt közbenjáró senki Isten és Ezékiel között.
Isten eszközöket használ fel arra, hogy kijelentse számunkra akaratát. A Biblián kívül használ még embereket is, mint például pásztorokat, tanítókat, és másokat is arra, hogy eljuttassa üzenetét hozzánk. Mivel azonban az Úr Jézus Krisztus egyedüli közbenjáróként kibékített szeplőtlen áldozatával minket az Atyával, most már nekünk is személyes kapcsolatunk lehet Vele. Az Úr Jézus Krisztus halála, feltámadása és mennybe menetele által nem földi személy, vagy vallás által üdvözülhetünk, és közeledhetünk az Úrhoz, hanem a drága Megváltónk által szabad menetelünk van az Atyához. Sőt, a következőt is olvashatjuk Isten Szavában: „Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” – Róma 8:15. Amikor az Úr Jézus Krisztushoz megtértünk, Isten az Ő drága Szent Lelke által újjászült, és a Szent Lelke lakozást vett az életünkbe. Ő általa a végtelen, mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlevő, szent, tökéletes, igazságos Istent Atyának, mi Atyánknak szólíthatjuk. Amikor olvassuk a Bibliát, vagy hallgatjuk Isten igéjének hirdetését, Isten Szent Lelke direkt módon szól hozzánk. Hányszor előfordult már, hogy olvasva az Úr igéjét, hirtelen egy ige vers, vagy ige szakasz annyira megérintett, hogy világosan tudtad, na ez az amit az Úr neked üzen. Hányszor előfordult az, hogy hallgatva Isten igéjének a hirdetését, lehet, hogy egy gondolat, vagy egy igazság annyira átjárt, hogy világosan megértetted ez az Úr szava hozzám. Hányszor fordult már elő veled az, hogy az igehirdetés és az igehirdető, mintha csak neked szólna. Mindezeket azért tapasztalhatjuk meg, mert Isten Szent Lelke által az Úr személyesen szól hozzád és hozzám.
A kérdés most az, hogy tudott-e mostanában az Úr személyesen „hozzám” szólni? Vagy amit olvastam és hallottam, az nagyon jó volt a testvérem, a családom, a gyülekezetem részére, de nekem, nem mert az nem nekem szól.
AZ EMBER, AKI FIGYEL A SZÓRA. Találkoztatok már olyan emberrel, akivel beszélgettél volna, de hiába beszéltél hozzá, bár fizikailag ott volt, mégsem figyelt rád. Figyelte a körülöttetek elmenő embereket, a mellettetek elhaladó gépkocsikat, minden mást, csak azt, nem amit mondtál neki. Ezékielnek kellet, legyenek fülei ahhoz, hogy meghallja az Úr akaratát. Mindazoknak, akik meg szeretnénk naponként hallani az Úr szavát, olyan lelkületre van szükségük, olyan lelki fülre, amely meghallja Isten szavát, még ebben a zűrzavaros, zajos, és rohanó világban is. Abban, ahogyan Isten megszólította Ezékielt, megláthatjuk, hogy miként kell, viszonyuljunk Isten Igéjéhez.
1. Először is alázatos szívvel. Isten így szólítja meg Ezékielt: Embernek fia! Igaz, hogy Ezékielt Isten nagy feladatra hívta el. Az is igaz, hogy Ezékiel egyike volt azon prófétáknak, kiket az írásuk mennyisége miatt nagy prófétáknak nevezünk. Az is igaz, hogy még csodálatosabb Isteni látomásoknak volt szemtanúja, de ő nem volt angyal, nem volt semmilyen mennyei lény, hanem ember. Az, hogy közvetlenül meghallhatjuk Isten Szent lelke által az Úr szavát, nem jelenti azt, hogy mi már, úgymond magasabb pozícióba kerültünk, vagy jobban mondva jobban megérdemeljük Isten bocsánatát, annál, aki jelenleg is Istentelenül él.
Éppen ezért, kirekesztettet a dicsekvés. Amikor Isten Szavához közeledünk soha nem szabad úgy közelednünk, hogy mi már sokat tudunk, ezért mi nagyobbak lennénk ennél, vagy annál a testvérnél. Soha nem szabad úgy hallgatnunk az Úr Szavát, hogy mi már eleget hallottuk, mi már eleget olvastuk, és nekünk nincs már rá szükségünk. Mindig és mély alázattal kell az Úr Szavára figyelnünk.
Isten nem azért szólt Ezékielhez, hogy Ezékiel meghallja az Úr Szavát, utána pedig csak üljön a babérjain. Istennel célja volt Ezékiel elhívásával. Isten nem csak neked, és nekem akar szólni, hanem másoknak is. Isten nem csak miattad adta egyszülött Fiát, hanem mindazokért, akik hisznek az Ő Fiában. Ezért ne légy önző. Ne légy magadnak való. Légy kész megosztani Isten örömteljes evangéliumát másoknak. Amikor az Úr szól hozzád, megoszthatod másokkal is, hogy ez által mások hite is erősödjön. Légy kész bizonyságot tenni.
2. Másodszor pedig, engedelmességre szólította fel az Úr Ezékielt. Ezt mondta továbbá az Úr Ezékielnek: állj lábaidra, és szólok veled. Ezékiel a látomás miatt, amelyről az első részben olvashatunk, térdre borult, orcájára esvén. Természetesen, amikor valaki Isten jelenlétében van, akkor Isten szentsége befolyásolja Isten imádatunkat, de az Úr nem csak azt várja el, hogy mélyen csodálkozzunk, az Ő dicsőséges nagyságán, az Igéjének szépségén. Az Úr azért szólt Ezékielhez is, mivel Ezékiellel az Úrnak terve volt, de ahhoz, Ezékielnek fel kellet, állnia.
Ne feküdj, ne aludj, ne légy rest, ne légy kényelmes. Állj fel, légy éber, legyen a füled nyitva és légy kész engedelmeskedni az Úr Szavának. Ne csak azért olvasd el az Úr igéjét, hogy legyen Bibliai tudományod. Ne csak azért, hallgasd az Úr igéjét, hogy elmondhasd te voltál istentiszteleten. Az Igének ne csak hallgatója, hanem megtartója, cselekvője és alkalmazója is légy. Ez az Úr akarata és így kell minden alkalommal hallgatnod az Úr Szavát.
Isten érthetően szól mindig. Hozzád is akar szólni, vagy lehet, hogy már szólt most is. A kérdés az, hogy meghallod e? Hogyan reagálsz az Úr kijelentésére? Alázatos szívvel, vagy büszkén? Engedelmes szívvel, vagy makacsul és konokul? A 2-ik versben ezt mondja Ezékiel: És lélek jöve belém, a mint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, a ki szól nékem. Isten Lelke tegyen minket is késszé arra, hogy halljuk Isten Szavát. ÁMEN!
Egy Jack nevezetű fiatalember éppen egy meredek sziklán mászkált, miközben hirtelen nem véve észre a szikla szélét, megcsúszott a lába és elkezdett lezuhanni a sziklán. Zuhanás közben belekapaszkodott egy vékony fa ágban, amely a szikla oldalán nyúlt ki. Nézett lefele, de a látvány nagyon megrémítette, hiszen vagy 900 méteres szakadék tátongott a lába alatt. Jack tudta, hogy az a faág nem fogja őt a végtelenségig megtartani, és az is világos lett előtte, hogy nem tud segítség nélkül felmászni a szikla tetejére. Ezért elkezdett segítségért kiáltani, hátha valaki éppen arra jár és meghallja a kiáltást. Hiába kiabált nem jött felelet. Mikor már kezdte volna feladni egy hangot hallott. Jack, Jack, hallasz engem – igen hallak, itt vagyok lent – felelt a fiatalember. Látlak, Jack nagyon jól téged. Nem sérültél meg? - Nem sérültem meg, de… máskülönben ki vagy te? - Én vagyok az Úr, és mindenhol jelen vagyok. - Az Úr? Vagyis Isten? - Igen. - Ó, Istenem segíts rajtam. Megígérem, hogy ha most megmentesz ebből a helyzetből, akkor többé nem fogok vétkezni. Jó ember leszek, és az életem végéig, csak Téged foglak szolgálni. – Jack, ígérgetni nagyon könnyű. De most először segítenem kell rajtad, azután majd beszélünk. Na, már most, azt szeretném, ha nagyon figyelmesen hallgatnál Rám. – Mindent megteszek Uram, csak mondd, csak mondd, hogy mit vársz el tőlem – Rendben, Jack. Akkor hát, engedd el azt a fa ágat, amibe kapaszkodsz – Mit tegyek? – Azt mondtam, hogy engedd el a fa ágat, és bízza Bennem. Hosszú csend következett. Egyszer csak azonban a fiatalember felkiált: Segítség, segítség, esetleg van fent valaki más, aki tud a segíteni?
Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor kiáltunk Istenhez segítségért, és Ő válaszol, de a válasza nekünk túl bonyolultnak, vagy meredeknek tűnik. Isten sokszor mondja nekünk azt, hogy most figyelj gyermekem, mert ezt és ezt várom el tőled. Isten szól, DE van-e kinek szóljon, van-e kinek elmondja az Ő akaratát, lesz-e valaki, aki engedelmeskedik parancsának?
Isten beszél, és az ember hallgatja, legalábbis Ezékielről ez mondható el. A felolvasott második részünkben arról olvastunk, hogy az Úr miként hívta el Ezékielt a prófétai szolgálatra. Az első részben Ezékiel látomást látott különböző lelkes állatokról, és az Úr Isten dicsőséges megjelenéséről. Az a látomás úgy előkészítette Ezékielt arra, hogy nem sokkal később már nem látomásban, hanem hallható, és világos hangon meghallja az Úr szavát.
ISTEN SZÓL. Isten beszél, szól Ezékielhez:
1. Isten „érthető szavakban” szól Ezékielhez. Az előző fejezetben Ezékiel figyelmét a látomások kötötték le – dicsőséges, rettenetes, lelket felkavaró látomások volt azok. Ezek a látomások biztos megzavarták Ezékiel érzelmi világát, és a gondolata ide-oda cikázhatott, a látomások megértése végett. Azonban ezek „csak” látomások voltak, és a titokzatos jelentésük csak bizonytalanságot idézhetett Ezékielben. Most azonban Isten egyenesen, nem látomások által, hanem Ezékiel számára is érthető módon szól hozzá. Ezékiel hallott az Úr szavát.
Isten nem bonyolult látomások, álmok vagy mennyei képek által szól hozzánk. Nem félreérthető módon jelenti ki Önmagát és akaratát számunkra. A mi nyelvünkre fordította le hozzánk intézett Szavát, amelyet a Bibliában találhatunk meg. Isten mindennap kíván szólni hozzánk, a kérdés azonban az, hogy mi készek vagyunk-e meghallani az Úr szavát? A mindennapi rohanásban van-e egy olyan idő, reggel, napközben, vagy este, amikor elcsendesedek, és az mondom Istennek, amit a kis Sámuel mondott: Szólj, mert hallja a te szolgád!
2. Isten direkt módon szól Ezékielhez. Ezékiel próféta között, és az írás magyarázói között nagy volt a különbség. Az írás magyarázói, a leírt Isteni üzenetet tanulmányozták, és onnan érthették meg az Úr akaratát. Ezékiel próféta azonban kimondottan Istentől kapott üzenetet. Nem volt közbenjáró senki Isten és Ezékiel között.
Isten eszközöket használ fel arra, hogy kijelentse számunkra akaratát. A Biblián kívül használ még embereket is, mint például pásztorokat, tanítókat, és másokat is arra, hogy eljuttassa üzenetét hozzánk. Mivel azonban az Úr Jézus Krisztus egyedüli közbenjáróként kibékített szeplőtlen áldozatával minket az Atyával, most már nekünk is személyes kapcsolatunk lehet Vele. Az Úr Jézus Krisztus halála, feltámadása és mennybe menetele által nem földi személy, vagy vallás által üdvözülhetünk, és közeledhetünk az Úrhoz, hanem a drága Megváltónk által szabad menetelünk van az Atyához. Sőt, a következőt is olvashatjuk Isten Szavában: „Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” – Róma 8:15. Amikor az Úr Jézus Krisztushoz megtértünk, Isten az Ő drága Szent Lelke által újjászült, és a Szent Lelke lakozást vett az életünkbe. Ő általa a végtelen, mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlevő, szent, tökéletes, igazságos Istent Atyának, mi Atyánknak szólíthatjuk. Amikor olvassuk a Bibliát, vagy hallgatjuk Isten igéjének hirdetését, Isten Szent Lelke direkt módon szól hozzánk. Hányszor előfordult már, hogy olvasva az Úr igéjét, hirtelen egy ige vers, vagy ige szakasz annyira megérintett, hogy világosan tudtad, na ez az amit az Úr neked üzen. Hányszor előfordult az, hogy hallgatva Isten igéjének a hirdetését, lehet, hogy egy gondolat, vagy egy igazság annyira átjárt, hogy világosan megértetted ez az Úr szava hozzám. Hányszor fordult már elő veled az, hogy az igehirdetés és az igehirdető, mintha csak neked szólna. Mindezeket azért tapasztalhatjuk meg, mert Isten Szent Lelke által az Úr személyesen szól hozzád és hozzám.
A kérdés most az, hogy tudott-e mostanában az Úr személyesen „hozzám” szólni? Vagy amit olvastam és hallottam, az nagyon jó volt a testvérem, a családom, a gyülekezetem részére, de nekem, nem mert az nem nekem szól.
AZ EMBER, AKI FIGYEL A SZÓRA. Találkoztatok már olyan emberrel, akivel beszélgettél volna, de hiába beszéltél hozzá, bár fizikailag ott volt, mégsem figyelt rád. Figyelte a körülöttetek elmenő embereket, a mellettetek elhaladó gépkocsikat, minden mást, csak azt, nem amit mondtál neki. Ezékielnek kellet, legyenek fülei ahhoz, hogy meghallja az Úr akaratát. Mindazoknak, akik meg szeretnénk naponként hallani az Úr szavát, olyan lelkületre van szükségük, olyan lelki fülre, amely meghallja Isten szavát, még ebben a zűrzavaros, zajos, és rohanó világban is. Abban, ahogyan Isten megszólította Ezékielt, megláthatjuk, hogy miként kell, viszonyuljunk Isten Igéjéhez.
1. Először is alázatos szívvel. Isten így szólítja meg Ezékielt: Embernek fia! Igaz, hogy Ezékielt Isten nagy feladatra hívta el. Az is igaz, hogy Ezékiel egyike volt azon prófétáknak, kiket az írásuk mennyisége miatt nagy prófétáknak nevezünk. Az is igaz, hogy még csodálatosabb Isteni látomásoknak volt szemtanúja, de ő nem volt angyal, nem volt semmilyen mennyei lény, hanem ember. Az, hogy közvetlenül meghallhatjuk Isten Szent lelke által az Úr szavát, nem jelenti azt, hogy mi már, úgymond magasabb pozícióba kerültünk, vagy jobban mondva jobban megérdemeljük Isten bocsánatát, annál, aki jelenleg is Istentelenül él.
Éppen ezért, kirekesztettet a dicsekvés. Amikor Isten Szavához közeledünk soha nem szabad úgy közelednünk, hogy mi már sokat tudunk, ezért mi nagyobbak lennénk ennél, vagy annál a testvérnél. Soha nem szabad úgy hallgatnunk az Úr Szavát, hogy mi már eleget hallottuk, mi már eleget olvastuk, és nekünk nincs már rá szükségünk. Mindig és mély alázattal kell az Úr Szavára figyelnünk.
Isten nem azért szólt Ezékielhez, hogy Ezékiel meghallja az Úr Szavát, utána pedig csak üljön a babérjain. Istennel célja volt Ezékiel elhívásával. Isten nem csak neked, és nekem akar szólni, hanem másoknak is. Isten nem csak miattad adta egyszülött Fiát, hanem mindazokért, akik hisznek az Ő Fiában. Ezért ne légy önző. Ne légy magadnak való. Légy kész megosztani Isten örömteljes evangéliumát másoknak. Amikor az Úr szól hozzád, megoszthatod másokkal is, hogy ez által mások hite is erősödjön. Légy kész bizonyságot tenni.
2. Másodszor pedig, engedelmességre szólította fel az Úr Ezékielt. Ezt mondta továbbá az Úr Ezékielnek: állj lábaidra, és szólok veled. Ezékiel a látomás miatt, amelyről az első részben olvashatunk, térdre borult, orcájára esvén. Természetesen, amikor valaki Isten jelenlétében van, akkor Isten szentsége befolyásolja Isten imádatunkat, de az Úr nem csak azt várja el, hogy mélyen csodálkozzunk, az Ő dicsőséges nagyságán, az Igéjének szépségén. Az Úr azért szólt Ezékielhez is, mivel Ezékiellel az Úrnak terve volt, de ahhoz, Ezékielnek fel kellet, állnia.
Ne feküdj, ne aludj, ne légy rest, ne légy kényelmes. Állj fel, légy éber, legyen a füled nyitva és légy kész engedelmeskedni az Úr Szavának. Ne csak azért olvasd el az Úr igéjét, hogy legyen Bibliai tudományod. Ne csak azért, hallgasd az Úr igéjét, hogy elmondhasd te voltál istentiszteleten. Az Igének ne csak hallgatója, hanem megtartója, cselekvője és alkalmazója is légy. Ez az Úr akarata és így kell minden alkalommal hallgatnod az Úr Szavát.
Isten érthetően szól mindig. Hozzád is akar szólni, vagy lehet, hogy már szólt most is. A kérdés az, hogy meghallod e? Hogyan reagálsz az Úr kijelentésére? Alázatos szívvel, vagy büszkén? Engedelmes szívvel, vagy makacsul és konokul? A 2-ik versben ezt mondja Ezékiel: És lélek jöve belém, a mint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, a ki szól nékem. Isten Lelke tegyen minket is késszé arra, hogy halljuk Isten Szavát. ÁMEN!
Megjegyzések
Nem jobban hangzana "És szólott az Úr!" cím a legutóbbi bejegyzéshez...?!
Tanácsolnám, hogy mielőtt közzétenné írásait, olvassa el és javítsa ki a hibákat, mert egy kis apró odafigyeléssel sokkal értékesebbé tehetné a blogját. Ezt azért javasolom, mert a jó lelkület mellett ez sem elhanyagolandó.
Tisztelettel és szeretettel,
egyik rendszeres olvasója
remélem szólíthatom így, köszönöm szépen az észrevételt. Az "ÉS" helyet valóban rosszat írtam, és ki is javítottam.
Direkt módon választottam ezt a kifejezést, hogy "És szóla az Úr", mivel én személy szerint a Károli Gáspár fordítású bibliát használom, és az Ószövetségben ez az általános kifejezés módja annak, ahogyan Isten emberei kifejezték azt, hogy az Úr szólt hozzájuk. De természetesen az ön javaslata is helyes, főleg ha az Új fordítású Bibliát használja az ember.
Az Úr áldását kívánom életére, és máskor is várom az észrevételeit.