Ugrás a fő tartalomra

Napló a táborból - Csütörtöki nap

Lassan már vagy öt napja, hogy állandóan fojtogat a köhögés. Ilyet még idáig nem tapasztaltam. Nem fáj semmim, de mégis szinte állandóan köhögök. Természetesen valami gyógyszert szedek, de tudom, hogy a gyógyszer mellett Isten kegyelmére van szükségem a gyógyulásban is. A fizikai gyengeség mellett jó volt beszélgetni testvérekkel különböző lelki dolgokról. Megtudtam, hogy vannak, akik rendszeresen imádkoznak értem, és az is világos lett előttem, hogy a lelkünk ellensége a gonosz, embereket, ráadásul "hívő" embereket is feltud használni arra, hogy támadjon, és megpróbáljon elcsüggeszteni. De tudom, hogy az én drága Jó Atyámmal, még a "kőfalon" is át megyek.

János Mónika testvérnő tanítás közben


Jelenet az egyik ismétlő játékból


Tegnap is nagyon szép időnk volt. A délelőtti alkalommal a zenés áhítat után, tovább fojtattuk József életének tanulmányozását. Ezután jött az aranymondás tanulás, valamint ismétlő játék. Az ebéd után jött az angol nyelv óra és kézimunka foglalkozás, amelyeket a gyermekek nagyon szeretnek. Ezután jött a sportolás ideje.

A kis harang zenekar egy része próba közben


Még mondja valaki, hogy a fiúk nem szeretnek rajzolni és festeni!


Hogy is van ez ...?


Volt akit a kézimunka kifárasztott és jól jött az édes alvás

A vacsora után az esti alkalommal a gyermekek közül egy csoport egy jelenettel készült József életének egy kis részét bemutatva. Ezután,

Tóth Zoltán testvér tanítás közben

ugyancsak a gyermekek részéről több éneket is meghallgathattunk kis csengők megzenésítésével. Ezután Kornya Mihály éltével foglalkoztunk tovább, és a végén több gyermek is előre jött azzal a vággyal, hogy ők az Úr Jézust szeretnék követni. Áldja meg az Úr ezeket a gyermekeket, és folytassa Ő az elkezdett munkát a szívükbe. ÁMEN.

Megjegyzések

Novák Zsolt üzenete…
Köszönjük a mindennapi beszámolót, és örvendünk, hogy áldott időt tölthettek, többek között a mi fiataljainkkal is együtt. Tovább kísérünk titeket imáinkban. Cselekedjan az Úr, és áldjon titeket. Várjuk a további beszámolókat. N.Zs.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja