Ugrás a fő tartalomra

Napló a táborból - Keddi nap

A tegnapi nap, vagyis a kedd volt az első teljes nap a táborban. Felsorolom röviden a tegnapi nap programját, amely szinte mindennap hasonló lesz, egy - két változtatással:

Délelőtti bibliaóra - Veress Teréz testvérnő tartotta ezt az alkalmat

7 -kor reggeli áhítat a tanítókkal
7.30-kor csengetés - felkeltés
8 -kor reggeli
9-9.45 - zenés áhítat a gyermekeknek
10-11 között Bibliaóra - egész héten József történetével foglalkozunk a délelőtti biblia órák alkalmával flanel táblát is használva
11-12 között - beszélgetés csoportokban
12-13 között - szabad idő
13-14 között - ebéd
14-15 között - pihenés
15-17 között - angol óra és kézimunkák
17-19 között - szervezet sport alkalmak
19-19.30 között - vacsora
20-21.30 között - esti evangélizálós jellegű alkalmak - minden este egy rövid időt szánunk arra, hogy Kornya Mihály életével ismerkedjünk, amelyhez nagyon szép képeket használunk, amelyeket Borzási Mirjám készített
22 órakor - Lefekvés


Igevers tanulás a bibliaóra után - Kelemenn Napsugár testvérnővel

A tegnapi nap nagyon szépen telt, bár délután, pont amikor a gyermekek kint sportoltak volna eleredt az eső, és szinte egészen vacsora időig esett eléggé nagyon. Ez egy kicsit több gyermeket is elszomorított, de abban a reménységben voltunk, hogy következő napokban bepótolhatjuk a sportolást.

Ebéd közben

Az esti alkalom keretén belül, miután meghallgattunk egy részletet Kornya Mihály történetéből, ifj. Veress Ernő testvérem kötődve a történethez, hirdette röviden az evangéliumot a jelenlevő gyermekeknek. Voltak akik a végén megköszönték Istennek azt, hogy ők már az Úr Jézus Krisztus gyermekei, mások pedig azért imádkoztak, hogy azzá váljanak. Az Úr hallgassa meg ezen kéréseket, és Ő reá bízzuk a következő napokat is. Minden áldásért egyedül Övé legyen a dicsőség. ÁMEN.

Megjegyzések

Maresz üzenete…
Áldott táborozást kivánok!
János Csaba üzenete…
Köszönjük szépen.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja