Ugrás a fő tartalomra

Napló a táborból - Pénteki nap

Nagyon gyorsan repül az idő. Ma reggel, amikor a tanítókkal tartottunk áhítatot azon kezdtünk el gondolkozni, hogy milyen nap is van, és "meglepődve" vettük tudomásul, hogy a táborozás több mint a fele már eltelt. Ez egyszerre jelentett jó hírt, és ugyanakkor a szívünk mélyén egy kis szomorúságot. Örömet azért, mivel olyan jól telik az itteni alkalmunk, hogy az idő gyorsan repül. Azonban az idő gyorsasága szomorúságot is kelt a szívünkben, mert még mindig vannak olyanok, akik még nem döntöttek az Úr Jézus Krisztus mellett.

Tegnapi előadás József életéről

A gyermekek festményei

Az ebéd időig a megszokott beosztás szerint tartottuk az alkalmainkat. József történetével foglalkozva megláttuk azt, hogy Isten Akinek uralma van mindenek felett, mindenkin és mindenhol. Ez bátorít minket arra, hogy bármilyen nehéz helyzet is vegyen körül, Istenben bízhatunk, mert Ő képes a benne hívőknek mindent a javukra fordítani.

Az ebéd után azonban változott a programunk. Mivel Isten ma is gyönyörű napsütéses idővel ajándékozott, elhatároztuk, hogy kihasználjuk a lehetőséget és elmegyünk túrázni a gyermekekkel. Így is tettünk. Nagyjából fél három fele indultunk és vacsora előtt, vagyis 7 óra előtt néhány perccel értünk vissza. Jóformán négy órán keresztül meneteltünk dombon és völgyön. Mindenki nagyon szépen bírta bár még egy túrázásra nem igazán fognak jelentkezni. Hála Istennek, hogy nem volt az úton semmi gond, és nem tévedtünk el!

A kirándulás előtti csoport kép

Kirándulás közben pihentünk is

Pihenés egy víz forrásnál

Visszafele már többször is meg kellett pihenni, de nem adtuk fel!

A vacsora után a megszokott programunkat folytattuk. Éneklések előtt megnéztük egy másik csoportnak az előadását a József életével kapcsolatban. Nagyon ügyesek voltak. Áldja meg az Úr a buzgóságukat. Ezután újból Kornya Mihály életével foglalkoztunk összekapcsolva az evangélium üzenetével.

Egy ma esti előadás, szintén József életéről

Dicsőség legyen az Úrnak az Ő szeretetéért, gondviseléséért, a táborban levő jókedvért és minden áldásáért. ÁMEN!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja