Isten kegyelméből nagyon szépen telt el a szerdai napunk is az Úr Jézus Krisztus jelenlétében. A gyermekek kezdtek egyre inkább felszabadultak lenni, és mi ennek csak örülünk. Isten nem csak "jó" idővel, hanem szép idővel is megajándékozott. Így a rendszeres bibliaórai alkalmak mellett, kint is tudtunk sportolni. Jó volt a gyermekekkel játszani. Igaz az egyik leányka a szurkoló csoportból nagyon őszintén a következőket mondta: Nem tudom, hogy a papok miért nem prédikálnak, a zenészek inkább miért nem énekelnek, mert úgy látszik focizni nem tudnak". Hát igen, a gyermekek őszinték. A mi a szívükön az a szájukon is!
"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még" (Ézsaiás 43:18). Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem. Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-a...
Megjegyzések