Ugrás a fő tartalomra

Az az indulat ...

Nagyon hamar múlnak a napok. Már megint eltelt egy hét. Vasárnap délelőtt a Kovásznai gyülekezetben szolgáltam ahol úrvacsorai alkalmunk is volt. A Filippi 2:5-8 verseiből szolgáltam. Mostanában Krisztus személyével és nagyságával foglalkozunk vasárnapról vasárnapra. Most, mint megalázkodott közbenjáróként láthattuk meg drága Megváltónkat. Egy történetet olvastam e témával kapcsolatban. Volt egy kis fiú, akit Bobbynak neveztek. Értelmileg egy kicsit fogyatékosabb volt a többiekhez képest, de nem annyira, hogy nem járhatott volna rendesen a többiekkel az iskolába. Sajnos az osztálytársai mindig kicsúfolták érdekes beszéde, nézése miatt. Az iskolából hazafele, az édesanyja lesve őt az ablakon keresztül, látta, ahogy minden alkalommal utolsóként kullog hazafele egyes - egyedül. Az egyik nap Bobby izgatottan érkezett haza, mivel a tanító meghagyta az osztálynak, hogy mindenki készítsen a következő hétre valakinek az osztályba egy szép kis ajándékot. Szeretnék mindenkinek egy kis ajándékot készíteni - mondta Bobby. Az édesanyja nem tudta, hogy mi tévő legyen. Félt, hogy a kisfia nagy csalódáson megy keresztül, mert a többi gyermekek biztos, hogy nem fogják értékelni a nekik készített kis ajándékokat. Azonban nem akarta a kedvét elvenni, ezért hagyta, hogy a kisfia készítse az ajándékokat. Eljött az a nap, amikor az ajándékokat be kellet az iskolába vinni. Az édesanyja mindjárt - mindjárt nézte az órát. Vége a tanít. A gyermekek egymás után jöttek hazafele. Bobby most is mindig utolsóként ballagott leghátul hazafeleásnak, és az édesanyja szíve egyre hevesebben dobogott - hogy fogja most kisfiát megvigasztalni? Bobby szinte berobbant az ajtón, és nem is törődött azzal a süteményes tányérra, amit az édesanyja eléje tartott. Alig tudott Bobby levegőt venni, oly izgatottan mondta a következőket: Édesanyám, gondold el senkit sem felejtettem ki, amikor ajándékot készítettem az osztálytársaimnak. Nem elgondolkoztató, hogy Bobby nem azzal törődött, hogy mit mondanak, vagy mondtak az osztálytársai, hanem az irántuk érzet szeretete olyan mély volt, hogy semmi mással nem foglalkozott. Hasonlóképpen az Úr Jézus Krisztus nem azt nézte, hogy kik nem fognak Benne hinni ,hanem egy cél lobogott előtte. Megalázta magát, azért, hogy bárkinek lehetősége lehessen Istennel kibékülni. Az irántuk égő szeretete olyan mély volt, hogy nem tekintett arra, hogy a mennyei dicsőségtől egy időre meg kell váljon, nem tekintett a fáradságra, elutasításokra, szolgálatra, megaláztatásra, keresztre feszítésre, és halára. Az az indulat kell bennünk legyen mondja az ige amely Benne volt.

Vasárnap délután a helybeli román Baptista gyülekezetbe voltunk hivatalosak a gyülekezettel együtt, mivel testvéreink hálaadó Istentiszteletet tartottak. Szolgáltunk magyar és román nyelven egyaránt. Én magyar nyelven hirdettem Isten igéjét, és Fejér Sándor testvérem nagyon ügyesen fordított magyarról románra. Jó volt együtt tölteni vagy két órát kedves testvéreinkkel. Milyen csodálatos lesz a mennyországban, ahol nem lesz többet nyelvi különbség.

Hétfőn a Hargitai Keresztyén Központba mentem több lelkipásztor és missziómunkás testvéremmel együtt, egynapos találkozójára. A belső alapszabályzatot olvastuk át a többi lelki munkásokkal, és sok mindenben tettünk ajánlatot a változtatásra. Reméljük, hogy a Szövetség vezetősége figyelembe fogja venni, és amin lehet azon változtat. Jó volt egymással és egymásért imádkozni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja