A divatja múlt szolgálat?

Istennek egy komoly embere mondta a következő megállapítást: Egy lélekkel teljes igehirdetés felér 1000 olyan igehirdetéssel, amely rutinból, megszokásból, vagy kötelezettségből hangzik el. Szombaton, a tavalyi év után újból meglett tartva a Székelyföldi Férfikonferencia, amelynek a Hargitai Keresztyén Központ adott helyett. Elég szép számmal jöttek a férfi testvérek. A konferencia mottója: Oszlopok Isten templomában - Jel 3:12. Személy szerint a délelőtti alkalmon tudtam részt venni, mivel délután három órakor Nagyvárad fele vettem az irányt. A délelőtti alkalmon Kiss Zoltán lp. testvér tartott egy előadást a Szolgálat és annak felelőssége címmel. Megfogott testvérünk szolgálata közt többek között az a kijelentése, hogy a mai világban nagyon sok a szolgáltatás, amelyben viszont nincs sok szolgálat.

Egy olyan világot élünk, amelyben az egymás felé való szolgálatnak nem igazán van, jelentősége. A szolgálat nem egy közkedvelt téma. Az uraskodás, a kényelmesség annál inkább. Azonban ha saját magunkra figyelünk, akik az Úr Jézus Krisztust követjük, akkor megfigyelhető az, hogy a szolgálat vágya egyre inkább kezd eltűnni közülünk. Nézzük csak meg azt, hogy hányan jelentkeznek a teológiákra, vagy a biblia iskolákba. Figyeljük csak meg , hogy hányszor kell testvéreket, és testvérnőket noszogatni, hogy vállaljanak "valamilyen" szolgálatot a gyülekezetekben. Jönnek a kifogások: nincs időm - nem érek rá, most fáradt vagyok, nincs kedvem, vannak, akik ezért kapják a fizetést szolgáljanak ők. Érdekes Megváltónk életéből megfigyelni azt, hogy Ő soha nem utasította el a szolgálatot fáradság, letörtség, elfoglaltság okából. De egyéb okokból sem. A kereszten nem mondta azt, hogy túl nagy teher ez számomra, nem vállalom. Ő nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és adja az életét, értünk emberekért! Ebben nem kellene-e követni az Urat?

Kiss Zoltán testvérem az előadásában néhány feltételt sorolt fel arra való tekintettel, hogy miként szolgálhat valaki az Úrnak?

1. Aki szolgál az Krisztus által megszabadított, felszabadított ember kell legyen - bűnből való szabadulásra gondolva. Vagyis aki a bűnnek, vagy bűnben él nem tud igazán szolgálni az Úrnak. Sőt, továbbmegyek. Ha valakin az Úr nem könyörült meg, akkor az a személy igazából nem vágyik arra, hogy az Úr Jézus Krisztust szolgálja. Most elgondolkozok, és az Úr látja a szívemet, nem kívánok senkit sem ítélgetni, de ha egy "hívő" ember szívében nincs ott a vágy arra, hogy az Úrnak szolgáljon, itt bármilyen szolgálatot értek, vajon nem az - az elsődleges ok, hogy rendezetlen bűn van ennek a keresztyénnek az életében? Esetleg nem volt valódi megtérés az ember életében, vagy ha volt, akkor valahol és valamikor hűtlenné vált Krisztushoz?
2. A második feltétel az odaszánt élet. Van olyan, hogy valaki "át adja" a szívét az Úrnak, de nem szánja az életét Krisztusnak? Én nem hiszek abban, hogy vannak gyenge "hívő" emberek, "gyengébb keresztyének", közepes vagy erős hívők. Aki igazán Krisztusban hisz, az Krisztus gyermeke, és annak a szíve - lelke az Úré. Mindig megérint az a történet az Újszövetségben, amikor az Úr Jézus egy gadari ördöngöst szabadított meg a megkötözöttségből. A szabadítás után ezt olvassuk: Kéré pedig őt az az ember, a kiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele - Lukács 8:38-29. Ez az ember jobban szeretett volna szabadítója mellett élni tovább, de az Úr szolgálatot adott neki - beszéld el. És ő el is beszélte. Engedelmeskedett Krisztusnak, és szolgált.
3. A harmadik feltétel - elismerni Isten szuverenitását. Isten az Úr, Akié minden hatalom és én szolga vagyok, és az is leszek, az Úr szolgálja. Sokszor mi próbáljuk meg eldönteni, hogy milyen szolgálatot vállalunk Isten népe közt, és az Úr munkájában. Ami alantas azt nem vállaljuk. Sőt Istennek még ki is kötjük, hogy milyen körülmények közt szolgálunk: ha nem lesz a szolgálat miatt hátrányunk, ha lesz pénz a misszióra, ha biztosítva lesz minden. A szolga nem köti ki az urának, hogy milyen feltételekkel szolgál. A szolgának nem sok beleszóllása van. Isten nem egy önkényes Teremtő. Ő a Szabadítónk, irgalmas Atyánk. Ő mindig a javunkat kívánja.
4. Az Istentől való elhívás a következő feltétel, vagyis az Úr Jézus megbízásából szolgálni. Nagyon sok a szolgálati lehetőség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden szolgálatot fel kell vállalj, mert akkor annyi mindent teszel, hogy végül semmire sem jutsz. Azt végezni, azzal szolgálni amire az Úr megbíz.
5. A kereszt felvevés. A szolgálat nem könnyű. Önmegtagadással, lemondással, valamint Krisztus keresztjének felvételével jár együtt. Talán olyan szolgálatot vár az Úr tőled, amiért nem kapsz dicséretet itt földön? Lehet, hogy még meg is kritizálnak? Emlékszem arra, hogy amikor lelkipásztorrá avattak fel, az egyik testvér a következőképpen köszöntött: Csaba testvér, lehet hogy sokszor a lábtörlő feladatot is be kell töltsd. Egy kicsit keménynek ítéltem ezt a "buzdítást" de évek alatt azt tapasztalom, hogy általában akik nem szolgálnak Isten népe között, azok tényleg sokszor lábtörlőknek használják azokat, akik viszont az Úr iránti szeretetből szolgálnak. Na de sebaj. A szolga nem lehet nagyobb az Ő uránál. Jézus Krisztus pedig annyira megalázta magát, hogyha minket mindennap szidnának, lenéznének akkor sem lenne abban részünk, Megváltónk vállalt értünk.

Miközben a világban olyan sok a munkanélküli ember, Isten munkájában nincs soha munkanélküliség. Isten mindig megáldja azokat, akik készek megalázkodni előtte, és az életüket az Ő kezére bízni.

Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak 2Krónikák 16:9.