"Ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik" szoktuk hallani ezt a rövid szlogent reklámokban, és más helyeken. Erről én is megbizonyosodtam az elmúlt napokban. Először a telefonom mondta fel a szolgálatot. Kémeren, édesapámnál a múlt héten elég volt egyszer leejtenem a telefonomat és utána többé nem tudtam a kijelzőn semmit sem felismerni. Itthon elmentem megérdeklődni, hogy mennyiért javitanák meg, de amikor meghallottam az árat 150 ron, akkor azonnal eldöntöttem, hogy inkább más lehetőséget keresek.
Tegnap a laptopom "állt" le. Hiába, nem bírta a sok megpróbáltatást. Pedig úgy gondoltam, ha ilyen drága egy számítógép, amennyiért én vettem, akkor bizonyára bírja az "iramot". Azonban nem így történt. El is vittem a helyi márkaképviselethez, mivel még garancia alatt áll. Megnézték, és feltehetőleg az alaplap ment tönkre. Még jó, hogy garancia alatt van , mert most egy olyan alaplap ami a laptopomba kellene, 500 euróba kerülne. Ami inkább bosszantó az-az, hogy vagy 60 GB anyagom lóg a levegőbe, csak reménykedhetek, hogy a merev lemezen még rajta lesznek a dokumentumaim. Akárhogy frissítettem a fontosabb dokumentumaimat egy DVD-re, csak 4 Gb körüli adatot másolhattam fel. Úgy látom, jobb lesz ha valamikor egy külső merev lemezt vásárlok, az Úr segítségével. Na, de nem adom fel a reményt. Először is az Úrban bízok, és várom a gépemet vissza, amire feltehetőleg 14 napig kell , várjak.
Tegnap olyan történt még velem, ami még idáig nem soha. A családommal együtt meglátogattunk egy kedves testvérnőt Tamásfalván, aki a 77-ik születésnapja alkalmából, egy kis ebédet készített. Meghívta nem hívő rokonait, és mielőtt az ebédhez kezdtünk volna énekeltünk egy szép keresztyén éneket, és a bibliából olvasva mondtam egy pár szót, az evangélium néhány igazságát is kiemelve. Onnan Szörcsére mentünk, ahol három órakor kezdőtött az istentisztelet, amelyet egy családnál tartottunk. Az alkalom előtt eljött egy fiatal ember, hogy beszéljen a gyülekezettel és velem. A kérése az volt, hogy a jövő évbe adjuk neki az imaház udvarán termő füvet, és az imaházhoz tartozó nagyobb kertet. Mikor kérdeztük, hogy mit ajál ennek fejében, nem mondott semmit. Akkor azt mondtam neki a testvérek beleegyezsével, hogy csupán 100 ronért jövőre kibérelheti. Ez neki "sok" volt. Nem értettem, hogy mi volt a sok benne, de akkor azt mondtuk, hogy nem megyünk bele a bérbeadásba. Szóval, megtartottuk az istentiszteleti alkalmat, és mikor kimentünk az alkalomról, lám az egyik kerekem "teljesen le volt engedve". Volt aki gyanította, hogy mi történt de nem mondott semmit. Nagy nehezen felfújtuk a kereket. Haza fele bementem egy szerelő műhelybe, ahol annyit fújtak a kerékbe amennyi kellet. Ma délelőtt megnéztem, hogy engedett-e le valamennyit a kerekem, de nem. Most már csak az Úr tudja, hogy mi történt, de azt láttam, hogy az a fiatalember egy "kicsit" sérdőtötten távozott idő előtt. Ha ő engedte le, akkor is az Úr kegyelme legyen vele, és adja a drága jó Atya, hogy eljöjjön a megtérésének ideje minél hamarabb.
Mindezeket a történéseket figyelembe véve mit mondhatnák? "Elég nekem az Úrnak kegyelme!"
Tegnap a laptopom "állt" le. Hiába, nem bírta a sok megpróbáltatást. Pedig úgy gondoltam, ha ilyen drága egy számítógép, amennyiért én vettem, akkor bizonyára bírja az "iramot". Azonban nem így történt. El is vittem a helyi márkaképviselethez, mivel még garancia alatt áll. Megnézték, és feltehetőleg az alaplap ment tönkre. Még jó, hogy garancia alatt van , mert most egy olyan alaplap ami a laptopomba kellene, 500 euróba kerülne. Ami inkább bosszantó az-az, hogy vagy 60 GB anyagom lóg a levegőbe, csak reménykedhetek, hogy a merev lemezen még rajta lesznek a dokumentumaim. Akárhogy frissítettem a fontosabb dokumentumaimat egy DVD-re, csak 4 Gb körüli adatot másolhattam fel. Úgy látom, jobb lesz ha valamikor egy külső merev lemezt vásárlok, az Úr segítségével. Na, de nem adom fel a reményt. Először is az Úrban bízok, és várom a gépemet vissza, amire feltehetőleg 14 napig kell , várjak.
Tegnap olyan történt még velem, ami még idáig nem soha. A családommal együtt meglátogattunk egy kedves testvérnőt Tamásfalván, aki a 77-ik születésnapja alkalmából, egy kis ebédet készített. Meghívta nem hívő rokonait, és mielőtt az ebédhez kezdtünk volna énekeltünk egy szép keresztyén éneket, és a bibliából olvasva mondtam egy pár szót, az evangélium néhány igazságát is kiemelve. Onnan Szörcsére mentünk, ahol három órakor kezdőtött az istentisztelet, amelyet egy családnál tartottunk. Az alkalom előtt eljött egy fiatal ember, hogy beszéljen a gyülekezettel és velem. A kérése az volt, hogy a jövő évbe adjuk neki az imaház udvarán termő füvet, és az imaházhoz tartozó nagyobb kertet. Mikor kérdeztük, hogy mit ajál ennek fejében, nem mondott semmit. Akkor azt mondtam neki a testvérek beleegyezsével, hogy csupán 100 ronért jövőre kibérelheti. Ez neki "sok" volt. Nem értettem, hogy mi volt a sok benne, de akkor azt mondtuk, hogy nem megyünk bele a bérbeadásba. Szóval, megtartottuk az istentiszteleti alkalmat, és mikor kimentünk az alkalomról, lám az egyik kerekem "teljesen le volt engedve". Volt aki gyanította, hogy mi történt de nem mondott semmit. Nagy nehezen felfújtuk a kereket. Haza fele bementem egy szerelő műhelybe, ahol annyit fújtak a kerékbe amennyi kellet. Ma délelőtt megnéztem, hogy engedett-e le valamennyit a kerekem, de nem. Most már csak az Úr tudja, hogy mi történt, de azt láttam, hogy az a fiatalember egy "kicsit" sérdőtötten távozott idő előtt. Ha ő engedte le, akkor is az Úr kegyelme legyen vele, és adja a drága jó Atya, hogy eljöjjön a megtérésének ideje minél hamarabb.
Mindezeket a történéseket figyelembe véve mit mondhatnák? "Elég nekem az Úrnak kegyelme!"
Megjegyzések