Az elmúlt hetem eléggé zsúfolt volt. Isten jó voltából családomm
al együtt részt vehettem Február 1-én a Székelyföldi lelkipásztorok és missziómunkások találkozóján. Erre az alkalomra az Úr munkatársainak a családjai is hivatalosak voltak. Egészen kedd délutánig tartott ez a közösségi alkalom. Nagyon jó volt együtt lenni testvéreinkkel, és jó volt az Úr igéjével is foglalkozni.
Onnan, felségemmel és kislányommal kedd hajnalban, mi hamarább eljöttünk, 4 óra fele indultunk Nagyváradra. Nagyjából 11 óra felé érkeztünk meg Nagyváradra, ahol a nap további részét apósomékkal töltöttük el. Másnap reggel Békéscsabára utaztunk, ahonnan csak késő délutánra értünk vissza Váradra. Csütörtökön reggel még bementem a Szövetséghez, valamint a Szeretet szerkesztőségébe, ahonnan Kémerre vettük az utunk irányát. Jó volt édesapámmal tölteni a délutánt. Péntek reggel elindultunk vissza fele Kovásznára. Hálás vagyok azért, hogy az Úr megőrzött minket minden gonosz veszedelemtől.
Ma reggel a következő igevers volt az ami megfogta a figyelmemet: "örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el" - Ézsaiás 40:28b. Ha tovább olvassuk ezt az igeszakaszt, akkor olvashatunk arról, hogy még az életerős ifjú ember is megfárad néha, sőt még a legkülönbek is. Elfáradni vagy belefáradni? Ezen gondolkoztam ma reggel. Hallottam embereket, amikor ezt mondták: belefáradtam már abban, hogy... Előfordult olyan eset is, sajnos, amikor egy lelkipásztor is hasonlókat mondott: belefáradtam abba, hogy nem történik semmi a gyülekezetünkbe. A "belefáradt" ember szavaiból csalódás, keserűség, elcsüggedés és reménytelenség szava hallatszik ki. Miért fárad valaki bele valamibe? Most elsősorban az Úr gyermekeire gondolok, és arra a munkára amelyet az Úrért végeznek. Tudom, hogy fiatal vagyok, de tapasztalatból mondhatom, sajnos, azt, hogy a belefáradás egyik oka az, amikor az ember a saját erejére, bölcsességére, ambíciójára, mások segítségére támaszkodik, és nem a mennyei Atyára. Ilyenkor az ember egy magányos harcot, a saját harcát, folytat amelyben csak veszíthet. Itt soha nincs győzelem.
Az elfáradás egy munka végzésének a következménye. A szolgálat következménye. Ez az Úr gyermeke számára egy édes, és jól eső fáradság. Vannak napok, amikor menni és szolgálni kell másoknak, hiszen erre hívott minket az Úr. Amikor egy-egy ilyen nap után haza érkezek jó esik leülni a kényelmes "forgószékemben", és bár érzem hogy fizikailag valóban nagyon el vagyok fáradva, de az mégis egy jól eső és gyönyörűséges fáradság. Miért? Mert tudom, hogy azt tettem amit az Úr várt tőlem. Elfáradhatunk, de van egy olyan forrásunk, ahonnan újabb erőt meríthetünk. Az örökkévaló Isten nem fárad el, és lankad meg. Őhozzá jöhetünk fáradságainkkal, gondjainkkal, bajainkkal, aggódásainkkal. Ő erőt ad a következő munka végzésére. Ő megelevenít, és ez által az Úrral együtt mehetünk előre, és Vele győzhetünk a mindennapi kihívásokban.
Végezetül még egy igevers van itt előttem, amely a Zsoltárok 87:7 versében olvasható: "minden forrásaim te benned vannak". Hadd legyen igaz ez az igevers az életünkre nézve!
al együtt részt vehettem Február 1-én a Székelyföldi lelkipásztorok és missziómunkások találkozóján. Erre az alkalomra az Úr munkatársainak a családjai is hivatalosak voltak. Egészen kedd délutánig tartott ez a közösségi alkalom. Nagyon jó volt együtt lenni testvéreinkkel, és jó volt az Úr igéjével is foglalkozni.Onnan, felségemmel és kislányommal kedd hajnalban, mi hamarább eljöttünk, 4 óra fele indultunk Nagyváradra. Nagyjából 11 óra felé érkeztünk meg Nagyváradra, ahol a nap további részét apósomékkal töltöttük el. Másnap reggel Békéscsabára utaztunk, ahonnan csak késő délutánra értünk vissza Váradra. Csütörtökön reggel még bementem a Szövetséghez, valamint a Szeretet szerkesztőségébe, ahonnan Kémerre vettük az utunk irányát. Jó volt édesapámmal tölteni a délutánt. Péntek reggel elindultunk vissza fele Kovásznára. Hálás vagyok azért, hogy az Úr megőrzött minket minden gonosz veszedelemtől.
Ma reggel a következő igevers volt az ami megfogta a figyelmemet: "örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el" - Ézsaiás 40:28b. Ha tovább olvassuk ezt az igeszakaszt, akkor olvashatunk arról, hogy még az életerős ifjú ember is megfárad néha, sőt még a legkülönbek is. Elfáradni vagy belefáradni? Ezen gondolkoztam ma reggel. Hallottam embereket, amikor ezt mondták: belefáradtam már abban, hogy... Előfordult olyan eset is, sajnos, amikor egy lelkipásztor is hasonlókat mondott: belefáradtam abba, hogy nem történik semmi a gyülekezetünkbe. A "belefáradt" ember szavaiból csalódás, keserűség, elcsüggedés és reménytelenség szava hallatszik ki. Miért fárad valaki bele valamibe? Most elsősorban az Úr gyermekeire gondolok, és arra a munkára amelyet az Úrért végeznek. Tudom, hogy fiatal vagyok, de tapasztalatból mondhatom, sajnos, azt, hogy a belefáradás egyik oka az, amikor az ember a saját erejére, bölcsességére, ambíciójára, mások segítségére támaszkodik, és nem a mennyei Atyára. Ilyenkor az ember egy magányos harcot, a saját harcát, folytat amelyben csak veszíthet. Itt soha nincs győzelem.
Az elfáradás egy munka végzésének a következménye. A szolgálat következménye. Ez az Úr gyermeke számára egy édes, és jól eső fáradság. Vannak napok, amikor menni és szolgálni kell másoknak, hiszen erre hívott minket az Úr. Amikor egy-egy ilyen nap után haza érkezek jó esik leülni a kényelmes "forgószékemben", és bár érzem hogy fizikailag valóban nagyon el vagyok fáradva, de az mégis egy jól eső és gyönyörűséges fáradság. Miért? Mert tudom, hogy azt tettem amit az Úr várt tőlem. Elfáradhatunk, de van egy olyan forrásunk, ahonnan újabb erőt meríthetünk. Az örökkévaló Isten nem fárad el, és lankad meg. Őhozzá jöhetünk fáradságainkkal, gondjainkkal, bajainkkal, aggódásainkkal. Ő erőt ad a következő munka végzésére. Ő megelevenít, és ez által az Úrral együtt mehetünk előre, és Vele győzhetünk a mindennapi kihívásokban.
Végezetül még egy igevers van itt előttem, amely a Zsoltárok 87:7 versében olvasható: "minden forrásaim te benned vannak". Hadd legyen igaz ez az igevers az életünkre nézve!
Megjegyzések