Szóval, az előző blogbejegyzésemhez kapcsolódva, egy kicsit bővebben kifejtem azt a mondatomat: Ne félj, csak higyj. Néhány hete, a Lupányi Magyar Baptista Gyülekezet meghívott a fiatalokkal egy három napos evangélizációs sorozatra. Ez által kapcsolatot szeretnének kialakítani a Kovásznai gyülekezettel. Ezt a kezdeményezést az RMDSZ szervezete is támogatta és támogatja, mivel a Lupényi valamint a Kovásznai RMDSZ szervezete is szeretné a két város kapcsolatát megerősíteni. A meghívásnak eleget szerettünk volna tenni minél jobban. Úgy volt, hogy kilenc vagy tíz személlyel eltudunk menni Lupényba. Sajnos ez meghiúsult. Végül csak öten készülődtünk az útra. Több akadály is felmerült, amelyeket az Úr kezébe tettem, és tettük le. Mivel az én kocsim mostanában nem működő képes, egy kedves testvérem segítsége által, egy Logannal indulhattam útnak. Az indulás előtti napon, a kocsit kitakarítva ki kellet a Logan akkumulátorát is cserélnem. az enyémmel. Véletlenül a két pólust összecseréltem. Szikrázott egyet a két kábel vége, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Megfordítottam az akkumulátort, és indítottam volna a kocsit, de nem indult. Éppen egy kedves szerelő szomszédom jelent meg. Megnézte, és azt mondta, hogy nem kap a kocsi benzint. Ideadott egy telefonszámot, és bátorított, hogy hívjam fel az illetőt, mivel annak a személynek a szakmája autó villamossággal van kapcsolatban. Felhívtam tehát a szerelőt, és azzal bátorított, hogy valami 1.500 RON-ba fog kerülni a kocsi javítása, mert amikor fordítva kötöttem be az akut, akkor kiment valami elektromos dolog, amely elzárta a benzin pompát. Ezt tetőzte, hogy elmondása szerint ő nem tudja megjavítani, hanem Sepsiszentgyörgyről kell hívjak valakit a Dacia márkakereskedéstől. Na még csak ez hiányzott. Nem is az én kocsim, ráadásul ennyi pénzt ki adni, de honnan? Másnap Lupányba, de hogy? Egy sor kérdés. Mi lesz most?
Őszintén el kell mondjam, hirtelen nem tudtam mit tenni, csak felmentem, és leültem a székbe, gondolkoztam. Akkor hirtelen a Szerda esti igeszakasz egyik mondata jutott eszembe: NE FÉLJ, CSAK HIGYJ. Ezekkel a gondolatokkal bátorítottam szerda este néhány testvért, az egyik házi közösségi alkalomon. (Mk 5:35-43). Nem is gondoltam, hogy másnap éppen nekem lesz szükségem ezen igeversek üzenetére. Állandóan, csak a fülembe visszhangoztak ezek a szavak. Felhívtam Sepsiszentgyörgyről az illetékest, és azt mondta, hogy még aznap eljön . El is jött, és egy számítógépes vizsgálat után, azt mondta, hogy nem kell, félni mert egy két biztosíték éget ki csupán. De ez ritka eset, mondta - maga szerencsés! Általában ilyen esetkor, az ügyfél bizony nem ússza meg ilyen könnyedén. Én azonban tudtam, hogy ez nem szerencse volt, hanem az Úr hatalma. Végül, az egészet megúsztam 150 RON-ból. Kellet nekem ez a lecke, mivel így még jobban megerősödött, bennem az, hogy nem kell félnem, rettegnem, hanem egyszerűen minden gondomat, bízzam a Jó Atyámra. Így megjavult a kocsi, és eljöhettünk a családommal és két fiatal testvéremmel, ide Lupényba.
Megjegyzések