Ugrás a fő tartalomra

Lupényi látogatásunk

Ahogy utolsó bejegyzésem során írtam, a Lupényi Magyar Baptista Gyülekezet meghívására, családommal és két fiatallal a gyülekezetünkből, ellátogattunk Lupényba a múlt hétvégén. A távolság elég nagy, Kovászna illetve Lupény között, nagyjából 400 km. Pénteken érkeztünk meg, úgy 17 óra körül, és egy óránk volt, egy kicsit felfrissülni, az esti evangelizációs istentisztelet előtt, amely 18 órakor kezdődött. A testvérek nagyon kedvesen fogadtak, és jó volt együtt lenni, Vass Gergely testvérrel is, aki a körzet lelkipásztoraként a teljes ott létünk alatt velünk volt. Az istentisztelet után, a vendég látóinkhoz mentünk szállásra, és a vacsora, valamint némi beszélgetés után jó volt lepihenni. 

 Lupényba menet megáltunk Szebenben

Másnap, vagyis Szombaton, a kedves testvérek felvittek minket a "Strajara", ahol szép idő fogadott minket, bár azért fel kellett öltözzünk, hiszen helyenként még hó fedte a talajt. Nagyon jó volt a szabadban sétálni és beszélgetni testvéreinkkel. Ebéd után kimentünk a "Valea de Pesti" melletti gáthoz. Néhány fényképezés után, indultunk visszafele, mivel este 18 órakor újból evangelizációs istentiszteletre kellet, készülnünk. Az esti alkalom után elkísértem Vass Gergely lelkipásztor testvért egy testvérnőhöz, akivel együtt az Úrvacsorához  járultunk. 

 Fénykép a "Straja" tetejéről


 A "Strajan" még a tél jelei mutatkoztak

 "Valea de Pesti" - az egyik legnagyobb gát Romániában

Másnap, Vasárnap délelőtt és délután is a gyülekezettel voltunk együtt az Úr házában. Délelőtt imaóra után bibliaóránk volt. Délután 16 órától tartottuk a befejező evangelizációs alkalmat Lupényba, hogy minél hamarabb tudhassunk majd haza, Kovásznára indulni. 

 Mind három nap szolgáltunk énekekkel, bizonyságtevésekkel, Zsoltárokkal, versekkel. Ezek mellett a helyi gyülekezetből is voltak szolgálatok.


 Egy kedves családnál - Lupény

Összegezve azt mondhatom, hogy nagyon örülök annak, hogy a Lupényi testvérekkel megismerkedhettünk, mert valóban az Úrban "testvérekre" leltünk bennük. Ha az Úr megengedi, akkor elképzelhető, hogy ez év Június vége fele ők látogatnak el hozzánk, Kovásznára. 

Csak bátorítani szeretném a kedves gyülekezeteket, hogy érdemes időt, energiát, és még pénzt is rászánni azért, hogy olyan gyülekezetekkel is kialakuljon a kapcsolatunk, amelyeket idáig talán csak hírből ismertünk. Adjon az Úr még ilyen kapcsolat építéseket.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja