Amelyek meghátrálásra késztethetnek...

AMELYEK MEGHÁTRÁLÁSRA KÉSZTETHETNEK…
(Zsidók 12:12-15)

„Két béka kényelmesen élt egy hűvös tóban mindaddig, amíg a tejes ember véletlenül ki nem merítette őket egy vödörrel, és vizet a tejbe öntötte, hogy ezzel is növelje a jövedelmét. A békák meglepetéssel fedezték föl az új környezetet, ami nem volt megfelelő, hogy benne, életben maradjanak. Ezért gyorsan a felszínre úsztak, és egy sötét helyen találták magukat. Egyikük feladta és így szólt: “Jobb, ha beletörődünk, és lemerülünk a mélybe, úgy sincs haszna, ha rugdalódzunk tovább.” A másik ezt mondta: “Nem így van! Rugdalódzunk, ameddig csak tudunk, és meglátjuk, mi lesz belőle. Talán a dolgok hamarosan jobbra fordulnak.” Az egyik béka föladta a küzdelmet, és lement a folyadék aljára. A másik tovább úszkált, és amikor a tejes ember reggel fölkelt és kinyitotta a kannát, ott látta a békát egy vajdarab tetején”  Mi a könnyebb feladni, vagy tovább menni, még akkor is, ha a pillanatnyi helyzet kilátástalan? Nem azért hívott el minket az Úr, hogy a félúton megálljunk, elhagyva a mi megváltónkat, aki az életét is odaadta értünk. Mik lehetnek azonban azok az akadályok, amelyek megállíthatnak Krisztus követésében, és amelyek visszatarthatnak az istenes élettől? A felolvasott igeszakaszunkban konkrét választ kaphatunk erre.

Belefáradás. A zsidókhoz írt levél írója e rész 1 versében a keresztyén életet egy küzdő térhez hasonlítja. A 12 versünkben lecsüggesztett kezekről, és ellankadt térdekről beszél. A mindennapi életből hozva a példát a bokszoló nem szabad, hogy a kezét leengedve tartsa, mert akkor a legsebezhetőbb. Egy versenyfutó össze kell, szedje minden erejét, hogy ne engedjen a fáradságnak, ami a lábát szinte megbénítja. A levél címzettjei sok mindenen keresztülmentek Krisztus követésében: üldöztetésekben, szenvedésekben, fenyítésben stb. Éppen ezért a levél írója óvta őket attól, hogy ezek miatt feladják. Óvta őket attól, hogy belefáradva leengedjék kezüket. Óvta őket attól, hogy a lankadt, elgyengült térdük miatt megálljanak. Fel kellet, egyenesedjenek. Fel kellet, álljanak. Megjegyzés. Kedves testvéreim az Úrban. Minket is kísérthet a Sátán belefáradással, és beletörődéssel. A belefáradás az, amikor nem csak elfáradok valamit tenni, hanem valóságos teherré válik számomra az, amit tennem kell. Nem látom értelmét a további küzdelemre. Miért? Ez akkor fordul elő, amikor nem az Úr erejére támaszkodom, hanem a saját erőmre, saját bölcsességemre. Ezért kedves testvéreim, erősítsük meg a lankadt kezeket, és térdeket. Ne engedjünk az élet ellenséges körülményeinek. Ne a magunk eszére, erejére támaszkodjunk, hanem Mesterünkre. Sőt, legyünk eszközök abban, hogy másokat megerősíthessen az Úr általunk. A lecsüggesztett kezeket egyenesítsék fel, hogy szolgálják az élő Krisztust. Az ellenakadt térdeket erősítsék meg a kitartó imádkozásra.

Más úton való járás. Az író most arra bátorítja az olvasóit, hogy az egyenes ösvényen járjanak. A Károli fordításunkban pedig ezt olvashatjuk: egyenesen járjatok. Krisztus útján járjanak egyenesen. Ne térjenek le az útról. Ha nem így tesznek, akkor nem csak a saját életüket rombolják le, hanem a másokét is, a hitben gyengébbek életét. Megjegyzés. Mindazok, akik teljes szívvel követik az Urat, egyengetik a hit útját a gyengébb testvérek számára is; de azok, akik nem követik teljes szívvel, göröngyössé teszik az utat mások lába számára, és szellemi sántákká teszik őket. Ha nem járunk Krisztus útján, akkor nemcsak mi tévelygünk, hanem másokat is tévelygésbe sodorhatunk. Testvérek nincs sok út. Nincs az én utam, és mások útja. Egy út vezet a mennybe, és ez a keskeny út, amelyről Máté evangélista beszél. Ezen járjunk, és segítsünk másokat is járni, akik esetleg már kezdik feladni. Egy idézetet hadd idézzek, G.H. Lang biblia magyarázó egyik könyvéből: „Boldog az, aki a megfáradtat beszéddel tudja erősíteni (Ézs 50, 4). Boldog, aki megszívleli az intő beszédet (Zsid 13, 22). És háromszorosan boldog az, akinek hite olyan egyszerű és erős, hogy nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon az Úrban, amikor súlyos az Ő fenyítése”  

Másokkal való békétlenség. A tapasztalat azt mutatja, hogy bár békességünk van Istennel, ennek ellenére azonban még sem tudunk mindenkivel békességben lenni. Ezt tapasztalhatták e könyv címzettei, hiszen Krisztusért lenézték őket, és a világ ellenük fordult. Ez nem meglepő, hiszen az Úr mondja: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál” – János 15:18. Ha Krisztust követjük, akkor számíthatunk konfliktusokra. Megjegyzés. A legnehezebb és a legváratlanabb az, amikor a konfliktusok egy gyülekezetben lépnek elő. Amikor a testvérek között nincs békesség, ez a Sátánt dicséri, és Istenre szégyent hoz. Sőt, ennek felette az is igaz, hogy a gyülekezetekben levő konfliktusok idézik elő a legtöbb ember bukását, és azt, hogy hátat fordítson Istennek. Az igénkben ezt olvassuk: „kövessétek”. Az eredeti szó jelentése ennél többről beszél: törekedjetek, sóvárogjatok, harcot vívjatok, tusakodjatok, tegyetek meg minden tőletek függőt, hogy mind nem hívőkkel, és hívőkkel egyaránt békességben legyetek. Három igeverset említenék még. „Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében” – Ef 4:3.” Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók” – Róma 14:19. ”Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” – Róma 12:18. Azok, akik a békességre törekszenek meg akarnak bocsátani és meg is bocsátanak, jóságosak, gondoskodók, segítők és imádkozó lelkülettel vannak még az ellenségeik irányába is.

Szentségtelen élet. A levél írója arra hívja fel az olvasói figyelmét, hogy követniük kell a szentséget, vagyis a szent életet. A szentségtelen élet elszakíthatja őket Istentől, és ez által saját magukra maradnak, amelynek eredménye biztos bukás, és meghátrálás. Megjegyzés. Az Úr szent, és arra hívott el téged is, hogy hozzá hasonlóvá válj. Minden nap el kell, szakadnod a gonosz minden formájától, hogy a „szentséged” ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is létezzen. Ennek a szentségnek növekednie kell benned, vagyis mindig jobban kell, hasonlítanunk az Úr Jézusra. Ha ez a vágyad, és ez jellemez, akkor nem is fordul meg a fejedben a hűtlenség, meghátrálás, belefáradás, és az elkeseredettség, amely a következő akadály lehet abban, hogy megmaradj Isten kegyelmében.

Keserűség. Az igeszakaszunk utolsó versében az író a hite hagyástól óvja a zsidó keresztyéneket. Nem volt könnyű a megtért zsidó embereknek, hiszen a saját népükből kapták a támadásokat legelőször. Azonban ez sem lehet ok arra, hogy Isten kegyelmét nem értékelve, hátat fordítsanak az Úrnak. A hitehagyás az igénk szerint a keserűség gyökere. Megjegyzés. A keserűségre sehol nem bátorít a Biblia. Sőt! Amikor az ember megkeseredik az Úrral szembe, egy lépés választja el attól, hogy megtagadja a keresztyén hitet. A keserű ember másokat is megfertőz a panaszai, kétségei és tagadásai által. Ezért is óv az ige a keserűség bűnétől. 

Gyakorlati alkalmazás:
-    Talán észrevetted a belefáradás, más utakon járás, másokkal való békétlenség, szentségtelen és a keserűség gyökereit az életedbe. Ne maradj ebben az állapotban. Nézz fel Krisztusra, és gyere ahhoz, aki meg tudja bocsátani a bűneidet, és aki új erőt adhat.
-    Talán észrevettél testvéreket a körülötted levők közül, akik az imént felsorolt helyzetben vannak. Ne légy csak szemlélője testvéreid szenvedéseinek, hanem légy kész segíteni nekik, hogy felálljanak, megerősödjenek, hogy Istenhez hűségesek maradjanak.