A mai nap egy kicsit szabadabb az elmúlt napokhoz képest, így hát rá szántam magam, hogy néhány sort írjak a blogomba. A múlt héten megtörtént Karcsi testvérünk menyének a temetése katolikus szertartás szerint. Zabolán kezdődött a háznál az alkalom, majd Gelencén folytatódott, ahová tulajdonképpen temették az elhunytat. Gelence Kovásznától vagy 20 km van. Ahhoz képest csendes temetés volt egy két momentumot kivéve. Nagyon sokan voltak jelen, nagyjából 300 körüli ember. A testvéreinket az Úrban, akik érintettek a gyászban a Kovásznai gyülekezettel együtt megpróbáljuk továbbra is "körülölelni", bátorítani, és segíteni. Ez egy nagy próba számukra, de ugyanakkor Isten kezében eszköz is arra nézve, hogy a nem hívő hozzátartozókat is megszólítsa.
A hétvégén Urunk áldását tapasztalhattuk, mind a szombaton megtartott ifjúsági alkalmon, mind pedig a vasárnapi alkalmainkon. Az ifi alkalmon beszélgettünk arról, hogy kiket is ajánlanánk az Ifjúsági Szövetség vezetőségébe. Két dolgot szűrtem le a beszélgetésünkből. Az első az, hogy a helybeli fiatalok elég kevés fiatal lelkipásztort ismernek. Ennek a fő oka inkább az, hogy mostanáig eléggé "elszigetelték" önmagukat az ifjúsági konferenciáktól, valamint a hasonló találkozókról. Látom, hogy ebben szeretnének változni. Hála Istennek ezért. A második leszűrt észrevétel, hogy a legnehezebb az elnöki feladatra megtalálni most az alkalmas embert. Az Úr vezesse országunkban, a baptista közösségünkhöz tartozó fiatalokat, hogy a Úrat kérjék, az Úrtól kapják, és az Úr szerint válasszanak majd.
Ma két találkozóra is el kellet volna jutnom. A kettőből csak az egyiket tudtam vállalni. A Barnabás kiscsoportos találkozó Kiss Ottó testvérünknél lett megtartva. Sajnos oda nem tudtam eljutni. Arra a találkozóra nemet kellet mondjak, azért hogy Dóczi Tibor testvért tudjam fogadni, akinek már hamarabb megígértem, hogy ma találkozni fogunk. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy a lehető legtöbb lehetőségre (különböző találkozókra) rá kell "bólintsak", mert az úgy helyes. Egyre inkább azt láttam meg, hogy az nem jó. Isten nem azt várja el tőlem, hogy ide - oda ugráljak, hanem azt, hogy azt végezzem amit Ő kíván tőlem. Nem azt mondom, hogy minden esetben helyesen tudok dönteni, de az a vágyam, hogy ott legyek mindig, ahol Isten kíván látni. A következő igevers jutott eszembe: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" - Zsolt 90:12.
Megjegyzések