Ugrás a fő tartalomra

Rohanó napok

A múlt hetem eléggé zsúfolt volt. Nincs ez másképp ezen a héten sem. Szóval, a múlt héten Aradról Nagyváradra mentem még Vasárnap este. Hétfőn egy kicsit pihentem, aztán másnap reggel apósomékkal Békéscsabára mentem. Félig magán, félig pedig rokoni látogatás céljából. A feleségem nagynénjét is meglátogattuk, akinek rossz indulatú daganata volt. Nagyon rossz állapotba volt akkor. Sajnos, az elmúlt vasárnap délben kaptuk a hírt, hogy meghalt. Az ember élete valóban hasonlít a fűre. Egyik nap még ott van, és beszélget vele az ember, a másik nap már jó formán nincs nyoma.

Aznap délutánra vissza is értem Nagyváradra, ahol még Pardi Félix testvéremmel találkoztunk egy jó beszélgetés erejéig. Másnap Kémerre mentem, hogy édesapámat meglátogassam. Ott a gyülekezet esti istentiszteletének alkalmából szolgáltam igehirdetéssel. Itt szeretném mondani "zárójelbe", sajnálom, hogy nem tudtam most Krasznára eljutni kedves testvéremhez, Kiss Zoltán lelkipásztorhoz. Ha Isten megengedi, akkor egy másik alkalommal bepótolom. A csütörtöki napot Kémeren töltöttem. Jó volt édesapámmal beszélgetni, együtt lenni. Péntek hajnalban, három óra fele indultam haza fele Kovásznára, ahová dél körül Isten kegyelméből meg is érkezhettem. Péntek délután együtt voltam a családommal. Szombat reggel, pedig Veress Bálint testvéremmel indultunk a Hargitai Keresztyén Táborba, ahol Székelyföldi férfi konferencia volt. A főgondolat: TISZTA ÉLETŰ FÉRFIAK. Áldott alkalmunk volt egész nap. Vasárnap végre itthon lehettem a testvérek között. Délelőtt Úrvacsorai alkalmunk volt a Kovásznai gyülekezetben. Délután Tamásfalvára mentem, és onnan vissza Kovásznára. 

Ez a hét sem telik el feladat és munka nélküli. Azonban próba nélküli sem Vasárnap délután éppen a megpróbáltatás témájával foglalkoztunk a Kovásznai gyülekezetben. Szerda reggel kaptam a hírt, hogy az egyik roma testvérünk, aki tagja a gyülekezetünknek, Lengyel országban balesetet szenvedett nyolcad magával. A kocsiban mind rokonok voltak. Sajnos halálos áldozata is volt e balesetnek. Karcsi testvérünk menye szörnyet halt. Nagyon lesújtotta a családot, és a gyülekezetet is. ez a hír Még nem érkeztek haza. Talán a holnapi nap, vagy a hétfői nap folyamán jönnek haza a"koporsóval" együtt. Karcsi testvérnek is vannak sérülései, mint ahogy a többieknek. Egy 5 éves leányka maradt édesanya nélkül. A történtekben még az is nehezíti a fájdalmat, hogy meghalt fiatal asszony férje vezette mikrobuszt. Az Úr adjon vigasztalást a gyászolóknak, és e próbában győzelmet.   

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak" (Róma 8:28).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja