Ugrás a fő tartalomra

Első bejegyzésem ez évben

Többször neki ültem, és írtam is bejegyzéseket, amelyeket nem tettem még közre, mivel nem fejezetem be. Több mindenen gondolkoztam, hallva oly híreket, amelyek ilyen olyan mozgalmakhoz való át állásokról szóltak. Olvasva ilyen olyan blog bejegyzéseket és megjegyzéseket. Szóval, mivel is kezdjem első bejegyzésemet? Egy kölcsön vett gondolattal kezdem, amely egyben egy remek példázat, amelyből sokat tanulhatunk. A méhecskék és a legyek példázata, illetve esete.

Képzeljünk el egy szép virágos kertet, melynek szélén egy nagy szemét láda helyezkedik el tele szeméttel. Ha egy kis időt szánunk a szemlélgetésre, akkor egy kis idő után láthatunk méhecskéket repülni, ugyanakkor legyeket. Az érdekesség az, hogy a méhecskék a virágokra szálnak, míg a legyek a szemétre. A méhecskék finom virágport gyűjtenek, míg a legyek különböző szemétből táplálkoznak. A méhecskék elrepülve a virágport felhasználják arra, hogy finom, édes, hasznos mézet készítsenek. A szemétből táplálkozó legyek viszont baktériumot, és vele különböző betegséget terjesztenek ahová csak mennek. 
Habár számtalanszor találkoznak a méhecskék és a legyek, mégis teljesen más a természetük, és a munkájuk. A méhecske továbbra is mézet szállít, a többi méh társaival együtt. A legyeket továbbra is a szemétdomb vonzza, terjesztve a baktériumokat és betegségeket.
 
Az élet több területén találkozhatunk e kép alkalmazásával. A bölcs ember minden alkalommal különbséget tesz, és akar tenni a méz és a szemét között. Kívánom Istentől azt, mindenki számára erre az évre, hogy ne alacsonyodjunk le a szeméthez, és azoknak terjesztésére, hanem a drága mézet, Istennek drága szavával élve, adjuk tovább egymásnak, és minden kedves ismerősnek és ismeretlennek egyaránt. Egyedül annak van gyógyító hatása. 

Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is (Zsolt 19:7-10).

Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesebb az az én számnak! A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága (Zsolt 119:101-105).

Isten kegyelme által éljünk Szavával, amely lábunk szövétneke lehet e gonosz világban.    

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja