Ezeket a szavakat az Úr Jézus Krisztus a Filadelfiai gyülekezetnek üzente tanítványa, János apostol által (Jel 3:8). Többször megtapasztaltam az eddigi hívő életem során, hogy azok az áldott lehetőségek, amelyeket az Úr ad, és Ő készít elő. Isten akarata szerint élni. Ezzel a témával kapcsolatban van egy tanulmány, amelyet még akkor vettem át, amikor Nagyváradon éltem, és az 1-es számú Magyar Baptista gyülekezetben voltam tag. Simon József testvér kezdte el ezt a sorozatot, azokkal akik a csütörtöki istentisztelet után még szántak időt erre. Szóval, a könyv címe: Experiencing God - Henry T. Blackbaby és Claude V. King. Ez a könyv az Istennel való kapcsolatra fektette a fő hangsúlyt, amely szeretetre kell épüljön, és nem megszokásból, vagy kötelezettségből. Ha ilyen kapcsolatba vagyok az Úrral, akkor Ő megmutatja azt, hogy hol munkálkodik, és felajánlja, hogy csatlakozzak Hozzá. Nagyon jó alkalmak voltak azok az életemben. Egyre inkább az a vágyam, hogy ne haladjak az árral, és ide - oda ugráljak a "szolgálatokban", hanem azt tegyem, és ott tegyem ahová az Úr hív.
Miért írtam ezeket a gondolatokat? Jó ideje azért imádkoztam, hogy az Úr valami módon adjon alkalmat arra, hogy a városban még inkább terjesszem az evangéliumot. Mivel Kovászna egy kis város, ezért jó formán mindenki ismer, hogy ki, illetve kik vagyunk. Isten kegyelméből a karácsonyi csomagok segítségével a városban több gyermekkel is felvehettük a kapcsolatot, és ezt látták a városi "honatyák" is. Az iskolába azonban idáig nem igazán juthattam be, mert eléggé nagy befolyásuk van a református, és katolikus vallástanároknak. Volt is ebből már problémánk, amikor a gyermek klubbot megkezdtük. Vallás órán több gyermeket is elő vettek, és arra serkentették, hogy maradjanak meg a saját vallásuknál. A kislányom az 5-ik osztályba jár. Maga az osztály tanulás szempontjából erősebb a többi ötödikes osztályoknál, legalábbis ezt mondják, de a magaviselet szempontjából ez az osztály lett az iskola "rémálma". Nem szeretnék kitérni, hogy konkrétan miért látja ezt több tanár. Éppen ezért Csütörtök délután szülői értekezletet hívott egybe az osztályfőnöknő, ahová a gyermekek is hivatalosak voltak. Ilyen szülői értekezleten nem voltam még. A gyermekekből áradt a panaszkodás a tanárokra, és egymásra. Néhány szülő pedig még egymással is szembe került, hibáztatva a másik gyermekét. Egy darabig hallgattam, de utána el kellet mondjam azt, hogy vegyük figyelembe az ember gonoszságát, és a világ romlottságát, ami folyamatosan rosszabb és rosszabb. Szóltam, egy kicsit azokról a számítógépes játékokról, amelyeket nagyon sok szülő megenged gyermekeinek, hogy játszanak. Amelyek durvaságra, gyűlöletre serkentenek. Nem beszélve az ilyen témájuk filmekről, amelyeket a televízióban látnak. Sajnos, hogy ez a gyakori még itt Kovásznán is. Azonban mi szülők igenis tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeinket neveljük. Nem mondom el mindazt amit mondtam, de az egyik gyermek szülei indítványozták, hogy mi szülők, tartsunk az osztálynak olyan közösség építő órákat, amikor konkrétan beszélgetni tudunk a gyermekekkel barátságról, szeretetről stb. Jó ötletnek találtuk ezt többen, még az osztályfőnök nő is. Úgy egyeztünk meg, hogy minden második pénteken 17 órától tartjuk meg ezeket az alkalmakat a gyermekekkel az iskolába. Reméljük, hogy az igazgató is beleegyezik. A jövő pénteken találkozunk azon szülőkkel akik ebben a munkában részt kívánnak venni , és akkor beszéljük meg, hogy ki mit tud ebben vállalni. Úgy látom, hogy ez által mind a szülők, mind a gyermekek számára lehetőséget kapok arra, hogy az evangéliumot megosszam, természetesen bölcsen. Ha ezt az ajtót az Úr nyitotta meg, akkor senki be nem zárhatja. Én pedig ezen az ajtót, "keresztül" kívánok menni.
Megjegyzések