Ma este ifjúsági óránk volt 17 órai kezdettel. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, mivel jó beszélgetéseink alakulnak, és az Úr formál minket. Néhány hete (vagy három hónapja) a Jelenések könyvének tanulmányozásával foglalkozunk. Az elmúlt, és a mai alkalommal a 4-ik résszel foglalkoztunk. Eme résszel kapcsolatban pedig Isten imádatával, dicséretével, hiszen az egész 4, sőt még az 5 rész is Isten imádatával foglalkozik. Igazán fontos téma. Milyen kell legyen Isten imádata, tisztelete az életünkben, illetve gyülekezeti istentiszteleteinken. Sajnos, sok negatív példa van előttünk. Mivel nem akarok másokról beszélni, hadd osszam meg, hogy mit vettünk észre a 4 rész alapján. Néhány fontos igazságot emelek ki.
1. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy kit imádunk. Érdekes megfigyelnünk, hogy János apostol milyen hasonlatokat használt arra, hogy leírja Isten ábrázatát, és a trónt: jáspis, sárdius, szivárvány, smaragd. A mennyei királyi széken ülő ábrázata oly csodálatos, amelynek leírásához az apostol a legdrágább és legszebb köveket hívta segítségül. Emellett érdemes megfigyelni azt, hogy Isten királyi székéből villámlások, mennydörgések jöttek ki.Eszembe jut az, amikor Isten megjelent a zsidó nép előtt a Sinai hegynél. "Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala" (2Móz 19:18). Micsoda kép! A nép remegett, és maga Mózes is ezt mondta: "Megijedtem és remegek" (Zsid 12:21). Miért? Mert jelen volt Isten szentségében, hatalmában. Az Isten dicséretünk módját (éneklést, imádkozást stb.) nagyban befolyásolja az, hogy kinek, és milyennek látjuk Istent. Minél inkább megismerjük Őt, annál inkább megismerjük szentségét és hatalmát, és megértjük, hogy az Ő jelenlétében nem lehet akárhogy viselkedni, az Ő jelenlétében nem lehet akármit és akárhogy énekelni, az Ő jelenlétében az ember meg kell alázza magát porig, mert Ő teremtett minket, és Ő tart fent mindent.
2. Fontos, hogy szüntelen Istent dicsérő életünk legyen. Nagyon megfogott a negyedik részben a négy lelkes állat viselkedése. Nem akarok kitérni arra, hogy azoknak személyét magyarázzam, mivel elég nehéz lenne számomra, de megfigyeltem velük kapcsolatban valamit. Azt mondja az ige, hogy: "És a négy lelkes állat a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr..." (Jel 4:8). Először is, Isten dicséretét nemcsak itt a földön fogjuk gyakorolni, hanem a mennyben is ez folyik, csak sokkal "magasabb" minőségben, "szentségben". Mennyire fektetünk hangsúlyt arra, hogy személyes imaéletünkben engedjük, hogy Isten Lelke felfedje számunkra Isten jellemét, nagyságát, hogy magasztaljuk Őt teljes szívünkből. A gyülekezeti istentiszteleteinken szánunk arra időt, hogy az Urat áldjuk? Aki itt a földön nem tudja Istent dicsérni, annak a "menny" nagyon unalmas lesz, mert ott Isten dicséret folyik. Másodszor, megfigyeltem azt, hogy a négy lelkes állat, nem szűnt meg sem nappal sem éjjel dicsérni Istent. Egyszerűbben fogalmazva az egyik fiatal tegnap ezt mondta: non-stop imádták az Urat. Miért? Talán csak azért mert ez volt a feladatuk? Nem gondolom. Inkább azért, legalábbis én úgy látom, mert Istennek a közelsége, szentsége mellett nem tehettek mást. Ebben az imádatban ott volt a szeretet Isten iránt. Egyre gyakrabban tartunk gyülekezeteinkben, ifjúsági konferenciákon olyan alkalmakat, amit dicsőítő alkalmaknak nevezünk, és ott aztán "bele adunk" mindent. Néha az-az érzésem, hogy az Isten dicséretünk csupán csak erre szorítkozik le. Foglalkozunk-e Isten imádatával a hétköznapokban, az iskolában, a munkahelyen, a számítógép előtt, a televízió előtt stb.? Isten dicsőítése nemcsak egy órára kell leszorítkozzon, hanem az egy élet stílus. Ilyen az igazi keresztyén élet.
3. Fontos a magatartás Isten dicsőítése közben. A Jelenések 4-ik részében megérintett a 24 vén magaviselete. Leestek az Úr elé, és a koronáikat a királyi szék elé tették. Mélységes alázat jellemezte a véneket, miközben imádták az Urat. A teljes Szent Írásban azt látom, hogy amikor emberek dicsérték az Urat, ott mélységes alázat volt jelen az ember részéről. Elgondolkoztat, hogy lehet akár énekeket énekelni, vagy imában imádni Istent miközben mással foglalkozunk, miközben másra gondolunk, miközben "zsebre dugott" kézzel "tiszteljük" Őt? Ha megértjük, hogy mennyire semmik és senkik vagyunk Istenhez képest, akkor lehetetlen, hogy alázat nélkül közeledjünk Hozzá, még akkor is ha dicsőíteni kívánjuk szent nevét.
Ezek csak néhány gondolatok a 4-ik részből, de engem is elgondolkoztatott. A vágyam az, hogy minél elfogadhatóbb legyen az Isten tiszteletem és imádatom.
2. Fontos, hogy szüntelen Istent dicsérő életünk legyen. Nagyon megfogott a negyedik részben a négy lelkes állat viselkedése. Nem akarok kitérni arra, hogy azoknak személyét magyarázzam, mivel elég nehéz lenne számomra, de megfigyeltem velük kapcsolatban valamit. Azt mondja az ige, hogy: "És a négy lelkes állat a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr..." (Jel 4:8). Először is, Isten dicséretét nemcsak itt a földön fogjuk gyakorolni, hanem a mennyben is ez folyik, csak sokkal "magasabb" minőségben, "szentségben". Mennyire fektetünk hangsúlyt arra, hogy személyes imaéletünkben engedjük, hogy Isten Lelke felfedje számunkra Isten jellemét, nagyságát, hogy magasztaljuk Őt teljes szívünkből. A gyülekezeti istentiszteleteinken szánunk arra időt, hogy az Urat áldjuk? Aki itt a földön nem tudja Istent dicsérni, annak a "menny" nagyon unalmas lesz, mert ott Isten dicséret folyik. Másodszor, megfigyeltem azt, hogy a négy lelkes állat, nem szűnt meg sem nappal sem éjjel dicsérni Istent. Egyszerűbben fogalmazva az egyik fiatal tegnap ezt mondta: non-stop imádták az Urat. Miért? Talán csak azért mert ez volt a feladatuk? Nem gondolom. Inkább azért, legalábbis én úgy látom, mert Istennek a közelsége, szentsége mellett nem tehettek mást. Ebben az imádatban ott volt a szeretet Isten iránt. Egyre gyakrabban tartunk gyülekezeteinkben, ifjúsági konferenciákon olyan alkalmakat, amit dicsőítő alkalmaknak nevezünk, és ott aztán "bele adunk" mindent. Néha az-az érzésem, hogy az Isten dicséretünk csupán csak erre szorítkozik le. Foglalkozunk-e Isten imádatával a hétköznapokban, az iskolában, a munkahelyen, a számítógép előtt, a televízió előtt stb.? Isten dicsőítése nemcsak egy órára kell leszorítkozzon, hanem az egy élet stílus. Ilyen az igazi keresztyén élet.
3. Fontos a magatartás Isten dicsőítése közben. A Jelenések 4-ik részében megérintett a 24 vén magaviselete. Leestek az Úr elé, és a koronáikat a királyi szék elé tették. Mélységes alázat jellemezte a véneket, miközben imádták az Urat. A teljes Szent Írásban azt látom, hogy amikor emberek dicsérték az Urat, ott mélységes alázat volt jelen az ember részéről. Elgondolkoztat, hogy lehet akár énekeket énekelni, vagy imában imádni Istent miközben mással foglalkozunk, miközben másra gondolunk, miközben "zsebre dugott" kézzel "tiszteljük" Őt? Ha megértjük, hogy mennyire semmik és senkik vagyunk Istenhez képest, akkor lehetetlen, hogy alázat nélkül közeledjünk Hozzá, még akkor is ha dicsőíteni kívánjuk szent nevét.
Ezek csak néhány gondolatok a 4-ik részből, de engem is elgondolkoztatott. A vágyam az, hogy minél elfogadhatóbb legyen az Isten tiszteletem és imádatom.
Megjegyzések