A múltkorában beszélgettem egy kedves testvéremmel a Úrban, nem rossz szándékból, megjegyezte hogy ha tehetné legszívesebben beszüntetné minden lelkipásztor blogját. Megindokolta azt, hogy miért. Szerinte sokan a blogokban olyan véleményeket, megjegyzéseket, információkat tesznek közzé amelyek direkt, vagy indirekt módon lejáratnak egyeseket. Ezek nem hoznak Krisztus nevére dicsőséget, hanem ellenkezőleg. Sajnos, sok esetben igaza van kedves testvéremnek, amely engem is arra késztet, hogy még inkább mérlegre tegyem azt amit írok, megosztok másokkal. Valós veszély az, hogy egy blogban az ember először is önmagát emelje ki: azt amit tesz, vagy ahogyan tesz, végez dolgokat. Aztán valós veszély az, amikor a blog író meggondolatlanul formál véleményt valamiről, amelyet a világhálóra közzé tesz. Szeretném, hogy bejegyzéseim, építőek legyenek az olvasók számára, és egyedül Istent dicsérnék. A most következő néhány mondatban arról szeretnék írni, azok számára, akik imádkoznak értünk, hogy az elmúlt napokban merre jártunk, és hogy vagyunk.
- Január 28-án a Perecsenyi Magyar Baptista Gyülekezetben tartottuk meg a lelkipásztorok jelölő konferenciáját. Délutánra is ott maradtam, mert akkor hétvégén tartották meg a regionális konferenciát a szilágysági szolgálattevők számára. Két előadást is meghallgathattam román illetve angol nyelven. Nagyon építőek voltak.
- Január 30-án családommal együtt Kémeren lehettünk, édesapámnál. Több száll is köt Kémerhez. Többek között, ott lelkipásztor a kedves barátom, testvérem, munkatársam az Úrban, Pardi Félix. Vasárnap délelőtt és délután a Kémeri gyülekezetben szolgáltunk, a kettő között pedig a körzethez tartozó Lecsméri gyülekezetben voltunk. Vasárnap délután Kémeren az evangelizációs hét is megkezdődött.
- Január 31 és Február 1 között Krasznán lehettünk, mivel ott hétfőn este kezdődött az evangelizációs hét. Áldott napokat tölthettünk el Kiss Zoltán testvéremmel és családjával. Volt lehetőségünk kedd délelőttjén a szabadba is ki mennünk. Lám - lám Szilágyság vidékén is is vannak "nagyon" szép" helyek. Az esti alkalmak is áldott alkalmak voltak, na nem azért mert ott voltam, hanem azért, mert az Úr Lelke volt jelen. Ennek nem mindig az az eredménye, hogy emberek csapatostul térnek meg. Van amikor éppen a Sátán ellenállása, munkálkodása jelenti azt, hogy "jó helyen" kopogtatunk. Emellett, nem az a mérvadó, amit sokszor látunk, hogy hányan emelik fel a kezüket, hányan állnak fel az esték végeztével, hanem inkább az, hogy amikor vége van egy - egy evangélizálásnak, hány ember marad meg Krisztusban. Mellesleg az ellenség mindent elkövetett, hogy megfélemlítsen, elvegye a kedvemet. Ebből csak hármat említek meg. Valóban áldott esténk volt a kedd esti alkalom. Többen imádkoznak azért, hogy az Úr újítsa meg az életüket. A végén Kiss testvérékkel együtt egy kedves családhoz mentünk vacsorázni, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A vacsora és kis beszélgetés után útra indultunk, késő este Nagyváradra, mert másnap reggel már ott szerettünk volna ébredni. Azonban ahogy kifele jöttem a vendéglátóink udvaráról, a lökhárítóm beleakadt valamibe és a féloldala leszakadt. Egy kis idő elteltével ideiglenesen megoldottuk a problémát. Mielőtt haza indultunk volna, negáltunk egy pillanatra Kiss Zoltán testvéreméknél, ahol észre vettem, hogy a belső zsebemből egy bizonyos összeg, elég nagy, hiányzik. Valahol kieshetett. Zoltán testvéremmel végül megtaláltuk ott ahol javítottuk a kocsimat, pont az út középen. Jutka testvérnő megjegyzésként mondta, hogy az ördög nagyon megirigyelte az estét, és mindenféleképpen fel akar bosszantani. Végül is megérkeztünk majd váradra. Másnap pedig a jobb oldali ablaktörlőm állt meg. Elég kellemetlen volt úgy utazni Magyarországra, és vissza. Tudtam, hogy az Úr ellensége, aki egyébként az én ellenségem is mindent megpróbál megtenni, hogy felbosszantson. Azonban azt is tudtam, hogy ezek a földi dolgok nem szabad a békességemet felborítsák. Elmondtam útközben mindent Istennek, és a kezébe tettem dolgaimat, problémáimat. Két napra rá édesapámnál megállva, megjavítódott az ablaktörlőm, a lökhárítóm, és még a békességem is megmaradt.
- Február 6-ka délutánján a helyi Román Baptista Gyülekezetet láttuk vendégül. Nagyon áldott esténk volt. Az alkalmunk vagy két és fél óráig tartott.
- Február 18-án Pürkerecen voltam családommal együtt evangelizációs alkalmon, Kiss Ottó testvérem meghívására. A végén imádkoztunk egy kedves, idősebb hölggyel, aki a terhétől kívánt szabadulni. Utána, Ottó testvéreméknél fogyasztottuk el a finom vacsorát. A legjobb azonban az a beszélgetés volt, amely éjjel 12 óráig is eltartott. Beszélgettünk magunk, és gyülekezeteink lelkiállapotáról. Miután az Úr elé hoztuk imádságban vágyainkat haza indultunk, Kovásznára.
Kovásznán, éppen a tegnap este beszélgettünk a bizottsági tagokkal arról, hogy mit tehetnénk azért, hogy az istentiszteleti alkalmaink nem monotonak, megszokottak legyenek, hanem olyan alkalmak, ahol valóban istentisztelet folyik. Több mindent láttunk. Először is azt, hogy a személyes lelki élet minősége először is az, amely befolyásolja az alkalmainkat. Ha én az Úrral megyek az istentiszteletekre, akkor áldás lehetek a testvéreknek. Ha azonban feldúlva, Istentől távol megyek megszokásból az alkalmakra, akkor az ki érződik. Szóval, úgy láttuk meg, hogy a házi közösségeket nagyon jó lehetőségek arra, hogy egymáshoz is közelebb kerüljünk. Sőt, ezekre az alkalmakra a szomszédaink is talán nyugodtabban eljönnek. Éppen ezért ezt megpróbáljuk gyakorlatba helyezni. Emellett a szolgálattevőnk több feladatunk adunk, és hála az Úrnak, hogy van erre nyitottság. A közeljövőben a szolgálattevők számára kezdünk el képzést biztosítani, azért, hogy még hathatósabban tudjanak felkészülni akár az imaóra, bibliaóra, igehirdetés szolgálatára. Mindezek azonban csak, akkor hasznosak, ha az Úr is megáldja, és ez minden vágyunk. Egy igevers idézésével fejezem be bejegyzésem, amelyet tegnap este olvastunk testvéreimmel együtt:
"Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!" (Jer.Sir 3:22).
- Február 6-ka délutánján a helyi Román Baptista Gyülekezetet láttuk vendégül. Nagyon áldott esténk volt. Az alkalmunk vagy két és fél óráig tartott.
- Február 18-án Pürkerecen voltam családommal együtt evangelizációs alkalmon, Kiss Ottó testvérem meghívására. A végén imádkoztunk egy kedves, idősebb hölggyel, aki a terhétől kívánt szabadulni. Utána, Ottó testvéreméknél fogyasztottuk el a finom vacsorát. A legjobb azonban az a beszélgetés volt, amely éjjel 12 óráig is eltartott. Beszélgettünk magunk, és gyülekezeteink lelkiállapotáról. Miután az Úr elé hoztuk imádságban vágyainkat haza indultunk, Kovásznára.
Kovásznán, éppen a tegnap este beszélgettünk a bizottsági tagokkal arról, hogy mit tehetnénk azért, hogy az istentiszteleti alkalmaink nem monotonak, megszokottak legyenek, hanem olyan alkalmak, ahol valóban istentisztelet folyik. Több mindent láttunk. Először is azt, hogy a személyes lelki élet minősége először is az, amely befolyásolja az alkalmainkat. Ha én az Úrral megyek az istentiszteletekre, akkor áldás lehetek a testvéreknek. Ha azonban feldúlva, Istentől távol megyek megszokásból az alkalmakra, akkor az ki érződik. Szóval, úgy láttuk meg, hogy a házi közösségeket nagyon jó lehetőségek arra, hogy egymáshoz is közelebb kerüljünk. Sőt, ezekre az alkalmakra a szomszédaink is talán nyugodtabban eljönnek. Éppen ezért ezt megpróbáljuk gyakorlatba helyezni. Emellett a szolgálattevőnk több feladatunk adunk, és hála az Úrnak, hogy van erre nyitottság. A közeljövőben a szolgálattevők számára kezdünk el képzést biztosítani, azért, hogy még hathatósabban tudjanak felkészülni akár az imaóra, bibliaóra, igehirdetés szolgálatára. Mindezek azonban csak, akkor hasznosak, ha az Úr is megáldja, és ez minden vágyunk. Egy igevers idézésével fejezem be bejegyzésem, amelyet tegnap este olvastunk testvéreimmel együtt:
"Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!" (Jer.Sir 3:22).
Megjegyzések