"Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem" - 2Kor 12:9.
Érdekes dolog történik velem már egy jó ideje. Főleg az ünnepek alkalmával. Ha jól emlékszem nagyjából három éve kezdődött. Az ünnepekre, gondolok itt a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi ünnepekre, rendszerint begyullad a hangszálam, és már már ott tartok, hogy megy el a hangom. Nagyon kellemetlen tud ez lenni, hiszen éppen azokban a napokban kell a hangszálaimat használnom intenzívebb módon. Vigyázok magamra. A közös éneklésekben is vigyázok arra, hogy ha bár szeretnék teljes "torokból" énekelni, mégis vissza fogom magam. De mégis újra és újra ez történik velem. Kezdem lassan azt hinni, hogy ez egy olyan tövis amely a testembe arra adatott, hogy még jobban Isten kegyelmére legyek utalva. Nem kívánom én egy percre sem hasonlítani magam Pál apostolhoz, hiszen emberileg szólva, neki lett volna miért dicsekedjen: zsidó származása , tudománya, a kijelentések nagysága folytán. De én, nekem nincs okom arra, hogy bármivel is dicsekedjem. Azonban tény az, hogy az ünnepek alatt tapasztaltam, hogy amikor gyenge vagyok, és erőtelen, az Úr akkor jön a hatalmas erejével. Jó volt segítségét megtapasztalni. Elég nekem is az Ú kegyelme.
 | ||||||||||||||||
| Iván - karatéból fekete öves - Ő olvasott fel a Bibliából mielőtt imádkoztunk volna |
Szép alkalmaink voltak a Kovásznai gyülekezetben és körzetében. Kezdve Nagycsütörtöktől egészen Húsvét másod napjáig. Jó volt, hogy még világosabbá tette számunkra Isten a Szavával azt, hogy mit vállalt Jézus Krisztus a mi üdvösségünkért, valamint hogy nekünk egy feltámadott Megváltónk van.
Még a "szomszéd" is átjött a finom illatokra
Tegnap a fiatalokkal kihasználtuk a még egy napos "vakációt" és a délutánt együtt töltöttük az imaházunk udvarán. Bográcsost készítettünk miközben jókat beszélgettünk. A beszélgetésünkből kiderült, ez nem csak az én véleményem, hogy a mai emberek nagyon nyitottak a különös megtapasztalásokra: nyelveken szólás, gyógyulás - gyógyítás, ördög űzés. Ahol ilyen dolgok történnek, mintha az a hely jobban vonzaná az embereket. Miközben egyre másra azt mondogatjuk, hogy hit által van üdvösségünk, a legtöbben mégis mintha ezt átváltoztatnák a következő kijelentésre: "Mély" lelki tapasztalok által van az embernek üdvössége. Ez nem igei, ez téves. Mellesleg nem az határozza meg valakiről hogy "milyen" hívő ember, hogy alkalomadtán mit tud Isten előtt produkálni, hanem az, hogy miként éli meg a hétköznapjait, amikor nincs "rivalda" fényben. Előjött beszélgetésünkben a Korinthusi gyülekezet helyzete. Pál apostol első leveléből az derül ki, hogy ez a gyülekezet minden tekintetben lelki ajándékok centrikus gyülekezet volt. Azonban olyan bűnök is jelen voltak amelyek más gyülekezeteket nem igazán jellemeztek: paráznaság, az úrvacsorával való visszaélés, versengések stb. Kívülről azt mondhatta volna a gyülekezetről, hogy egy növekvő, lelki gyülekezet. A hétköznapi életüket látva nem így volt. Isten nem azt nézi amit az ember, nem a külsőségek a legfontosabbak számára, hanem az, hogy milyen valójában annak szíve, aki Őt akarja követni. Minden esetre jó volt ezekről beszélgetni, és hiszem, hogy az Úr vezeti az övéit.
Megjegyzések