A múlt hétvégén, vagyis április 1-3 között evangelizációs hétvégét tartottunk a Tamásfalvi Magyar Baptista gyülekezetben. Most érkezett el az ideje arra, hogy "szervezettebb" formában is tartsunk ilyen alkalmakat ebben a gyülekezetben. A Székelytamásfalvi gyülekezet hivatalosan 1930-ban alakult. Arról nincs információm, hogy hány taggal alakult meg. 1936-ban megvették azt a területet, amelyre egy imaházat építettek, amely mai is a gyülekezet termét képviseli. Múltkorában megtalált jegyzőkönyv alapján tudtam meg, hogy 1949 júliusában a gyülekezet taglétszáma nagyjából 19 tagból ált. 1950 január 1. megírt jegyzőkönyv alapján
 |
| A Kovásznai román baptista gyülekezetmandolin zenekara | | |
 |
| Ifjúsági énekkar |
a gyülekezet taglétszáma 28 és 14 hozzátartozó. Talán ebben az időszakban virágzott legjobban a tamásfalvi gyülekezeti élete. Szép és elismert énekkar működött a gyülekezetben, amelyet szívesen meghívtak egyéb polgári rendezvényekre is. Pontosan nem tudom mikor, de volt egy időszak, amikor ebben a körzetben a tamásfalvi gyülekezet volt az anyagyülekezet. Szintén a jegyzőkönyv alapján 1990-ben a gyülekezetnek már csak 10 tagja van, 1996-ban pedig csupán 7 tagja van a gyülekezetnek. Mára hivatalosan csak 1 tagot tartunk nyilván a gyülekezetben. Feltevődik az emberben a kérdés, hogy miként apadhat le 80 év alatt egy jó működő gyülekezet? Nem tudom. Voltak elhalálozások, elvándorlások, miközben a megtérések száma egyre kevesebb lett. Nem kívánok én senkit sem hibáztatni. Szóval, emlékszem arra, hogy amikor ideköltöztünk, lassan már vagy 6 éve, nem is volt ebben a gyülekezetben istentiszteleti alkalom. Az akkor még élő 2-3 személyt mindig átvitték a Szörcsei gyülekezetben tartott istentiszteleti alkalmakra. Imádkozások és tusakodások által elkezdtünk minden hónap első vasárnapján istentiszteletet tartani Tamásfalván. Lassan majd minden második vasárnap délutánján összegyűltünk az épületbe, mostanra pedig minden vasárnap délután tartunk istentiszteleti alkalmat. Mi lesz a következő lépés? Talán felteszi a kérdést valaki, hogy miért nem lehet siettetni a dolgokat még gyorsabban.
Azt látom, hogy Istent nem lehet siettetni. Az Ő útjai magasabbak a mieinknél. Lassan talán egy hétköznap is tartunk majd alkalmat Tamásfalván mivel úgy látom, hogy vannak, akik rendszeresen látogatják összejöveteleinket, és közülük 3-4 egy lépésre van az "igazi" megtéréstől. Ez az evangelizációs alkalom is erre szolgált. Természetesen nem hagyjuk félbe ezzel az evangélium hirdetését, hanem tovább folytatjuk. Elképzelhető, hogy ha Isten is megengedi, akkor három havonta egy hosszú evangélizációs hétvégét tartunk a Tamásfalvi gyülekezetben, amikor vendég igehirdetőket is hívunk. Most két Kovásznai román nyelvű baptista lelkipásztort hívtunk el szolgálni. Az igehirdetéseket magyar nyelvre fordítottuk. A Kovásznai Magyar Baptista Gyülekezet is kivette a részét ebben a munkába. Pénteken az énekkar szolgált, vasárnap pedig a fiatalok dicsérték az Urat énekekkel. Szombaton a Kovásznai román baptista gyülekezet kis pengetős zenekara örvendeztette a szívünket. Hiszem, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Ő képes kimondhatatlan lelki szomjúságot gerjeszteni a tamásfalvi emberek szívében, és mi szeretnénk nekik segíteni, és "ki tudja?" (csak Isten,) azzal a reménységgel nézek a jövő felé, hogy ez a gyülekezet feléled még hamvaiból, és eljön az-az időszak, amikor a megtértek száma legalább annyi lesz, mint 1950 környékén. Mindezt nem azért kívánom, hogy a magunk dicsőségét fitogtassuk, hanem azért, hogy az emberek Istent lássák, és kövessék Őt. Az Úr hallgassa meg kérésünket.
Megjegyzések