"Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk" - Róma 14:8.
A keresztyén élet több a külső vallásos, és bejáratott hívő életnél. Nagyon sok "kereszytén" embernek szinte - szinte már teher Krisztus követése. Ahogy telnek az évek felteszem magamnak a kérdést, hogy lehet-e még mélyebbre "evezni" Krisztus megismerésében és a vele való kapcsolatban? Minden bizonnyal lehet, sőt az egészséges hívő élethez hozzátartozik a folytonos lelki növekedés, valamint az, hogy évről évre erősebb és szoroasabb a Megváltójával való kapcsolat. Legalábbis így kellene lennie. Mégis miért vagyunk általában lelkileg úgy ellaposodva, mert hát ha őszinték vagyunk, akkor bizony látjuk, hogy az életünk másabb, tűzesebb kellene legyen, amley vonzza az embereket Krisztushoz, és nem fordítva. Ezen az igeversen gondolkodva megfogott Pál apostol bizonyságtétel mert ha élünk az Úrnak élünk. Kinek is élünk ebben a világban? Ebben a társadalomban, ahol egyre nagyobb a "kenyérért", jó létért folytatott harc, ki vagy mi az első? Megvizsált ez az ige, úgyanakkor még nagyobb odaszánásra serkentett. Akárhol legyek, akárhol éljek, bármeddig is éljek legyen az Úr az első, akiért mint gyertya lassan feláldoztatom. Az Úr segítsen erre minket.
Megjegyzések