Ugrás a fő tartalomra

"Építsétek újjá Jeruzsálemet"

Isten irgalmából megkezdtük a Kovásznai Magyar Baptista imaház épületének belső felújítását. Már régóta tervezgettük, imádkoztunk érte Urunk előtt. Mint egy kis létszámú gyülekezet elég nagy tehernek tűnt ez számunkra főleg anyagilag. Hittel azonban neki kezdtünk, és tudjuk hogy Atyánk visel gondot rólunk a kellő időben. 
Hétfőn először is a nagy termet, az előszobát, és az egyik kis kamrát készítettük elő a felújításhoz. A padok nagy részét átvittük abba az ideiglenes kis terembe ahol a felújítás ideje alatt gyülekezünk rendszeresen. Kedden hozzá kezdtük a fal lekaparásához, ahol azt megkívánta, és hozzá kezdtünk a fal gletteléséhez. Úgy indultunk neki, hogy csak a hibákat javítjuk ki, azonban úgy láttuk jónak, hogy ha már csináljuk, akkor az egész falat gletteljük le, mindegyik teremben. Mai napig ezt tesszük. Sok a munka és idáig már vagy hét zsák anyagot használtunk el, de még nem fejeztük be. Istennek hála, hogy mindennap van egy pár tagú kis csoport
a gyülekezetünkből akikkel vállvetve tudjuk ezt a munkát végezni Istenünk dicsőségére. Sőt, külön áldásban
és örömben van e miatt részünk. Emellett amikor reggeltől késő délutánig dolgozunk, egy-egy testvérnő felváltva készül ebéddel és így nem kell haza menjünk ebédelni. Áldja meg az Úr ezeket az áldozatokat. A fizikai felújítás mellet azonban a vágyunk mindenek előtt arra, hogy lelkileg is megújuljunk együtt, és hogy hasznos eszközei legyünk mint Isten népe Székelyföld ezen részén. Néhány fényképet is megosztok a bloggomba a felújítás munkálatáról  
A kezdet...
Megy munka...
Norbi aki nem a méregkeverőnk, hanem az anyag keverőnk...
Sok bajom volt ezzel a létrával!
A felségem bölcsebb volt nálamnál, és a földön maradt...
Mária testvérnő még ebben a helyzetben is vigyáz a tisztaságra
Ez aztán finom volt!
A kislányom a felvigyázó...  
Annamáriát alig ismertem fel...
Folytatás majd hamarosan következik. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja