Eltelt az első, hétfői nap a Teleios házban. Délelőttönként különböző érzelmi állapotokról, problémákról beszélgetünk: magányosság, szorongás, önvád, harag és depresszió. Olyan problémák ezek, amelyek jobban érintik a tinédzsereket és fiatalokat annál, mint ahogy a köztudatban jelen van. Szóval, hétfőn délelőtt a magányosság témájáról beszélgettünk. Ebéd után következett egy kis pihenő. Ezután lementünk a Hargitai Keresztyén Központba, ahol röplabdáztunk, fociztunk, teniszeztünk, estünk, buktunk. Későn értünk vissza a Teleios házba. Mire mindenki letussolt eltelt az idő. Mivel nem készült el a vacsoraidőben, először az esti áhítatot tartottuk, amelyre Zágoni János készült. Az egyik énekünk szövege folytán előjött a kérdés, hogy milyen álláspontunk kell, legyen a nyilvánosan felemelt kezekkel való éneklésről, valamint az Isten dicsőségére történő „tánchoz”? Nem is kell, mondjam, ez a téma igencsak „tüzes” beszélgetést eredményezett. Hogy mi lett a beszélgetésünk eredménye? Egy öntetűen úgy láttuk, hogy a biblikus keresztyén imádat középpontja nem a külsőség, hanem a szív állapota a lényeg. A kézfelemelés, illetve az Ószövetségben található Isten előtt történő tánccal kapcsolatban igencsak vigyáznunk kell. Egy más kultúrát nem hiszem, hogy magunkra kell húznunk. Az Isten imádatunk olyan kell, legyen amely nemcsak az érzelmeinket „célozza” meg, hanem az főleg az életünket, viselkedésünket, amelynek eredménye a hétköznapi életben látszik meg.
Ezután, késő este eszünkbe jutott, hogy még nem is vacsoráztunk. Így hát ezt pótoltuk be, még akkor is, ez nem a legegészségesebb. Végül, úgy tizenkettő fele lassan mindenki ágyba került, és békésen aludtunk, mivel Isten védelmében vagyunk. Néhány fénykép hadd következzen.
 |
| Nagy a figyelem a délelőtti alkalmunk során | | |
 |
| Zákeus (Péter) jöjj alá | |
 |
| Erre a fára sokan felakartak mászni, vajon miért? |
Megjegyzések