Ugrás a fő tartalomra

Teleios - második és harmadik nap

Nagyon gyorsan eltelt a keddi illetve a mai, szerdai nap. Így van ez azonban mindennel. Ami jó az gyorsan múlik. A tegnap délelőtt a szorongás témájával foglalkoztunk. Délután az egész csoport, kivéve engem a közeli termál strandra ment. Miután visszaérkeztek, kedvük volt a fiataloknak még röplabdázni, és egyéb sportot űzni. Megint este fele keveredtünk haza. A finom vacsora után, áhítatot tartottunk. Ezután megnéztünk egy vígjátékot, amely után lassan mindenki nyugovóra telt.
Ma is egy nagyon szép reggelre ébredtünk. A délelőtti témánk a bűntudat, önvád volt. Úgy látom, hogy nagyon jó volt ez a téma is, mivel éppen aktuális nemcsak a mi, hanem sokak életében. Nagyon jó beszélgetés alakult arról, hogy milyen hamis önvádak léteznek, és valamint arról, hogy miként kell megvizsgálni, és vigyázni arra, hogy ami bűn azt ne nevezzük tisztának, és ami tiszta, amiről a Biblia egyáltalán nem mondja, hogy bűn azt ne nevezzük mi a saját magunk alkotta törvények alapján bűnnek. 
A finom ebéd után (mellesleg Szentegyházáról hozzák be nekünk az ebédet, egy panzióból) nem is igen volt időnk pihenőre, hiszen elindultunk a tavaly elmaradt, és az idén is betervezett túrára. Jó volt a kedv, szép volt az idő. Éppen beszélgettünk az úton arról, hogy az igaz, hogy kevés az ifjúság Kovásznán, és vannak hibáink, megharcolni valóink egymással kapcsolatban, azonban nem sok helyen találni ilyen összeforrott, jókedvű fiatal csoportot. Ma este még gondolom, egy kicsit játszunk, majd vacsora után az áhítat és utána...? Néhány fénykép következik.

Harcos kedvükben voltak a fiuk 
Paula új barátja
Kígyót is találtunk
A harcos kedv még itt sem múlott el
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja