Ugrás a fő tartalomra

Megújult lelkipásztor...

Az ünnepek eltelte után, most egy kis időm van arra, hogy egy két sorban megosszam gondolataimat. Ha jól emlékszem, nagy csütörtökön délután kimentem egy kicsit a szabadba, ahol csendben lehettem Megváltómmal. Egy jól ismert könyvet is olvastam, amelyet a híres neves puritán igehirdető Richard Baxter írt, és a melynek a címe: A MEGÚJULT LELKIPÁSZTOR. Annál is inkább érdekel ez a téma, hiszen ezekben az utolsó időkben látszik az, hogy a gonosz igenis mindent elkövet annak érdekében, hogy a lelkipásztorokat félrevezesse, bűnbe vigye és ott tartsa, előidézze azt, hogy a lelkipásztorok magukat lelkileg "jónak" lássák. Mivel én is lelkipásztor vagyok (Isten kegyelme folytán, nem pedig érdem szerint) tudom, hogy nem élhetek, nem beszélhetek úgy ahogy nem illik Isten gyermekéhez. Ennek függvényében kívánok az Úr előtt most is úgy éni, mint aki nem alkuszik meg semmivel ami csak gonosznak látszik. Szóval, ez a könyv amelyet olvasok igencsak egyenesen szólt akkoriban a lelkipásztorokhoz, és úgy gondolom, hogy a legtöbb üzenet a mai  napokra is alkalmas. Egy két idézetet hadd osszak meg:

"Akképpen emelkedik vagy hanyatlik minden egyház, amiképpen a papsága hanyatlik, vagy emelkedik, nem a gazdagságban vagy e világi pompában, hanem a munkájához szükséges tudományban, buzgóságban és képességben" (9 old).

"Javamra szolgált az istenes emberek buzgósága és serénysége is ..., mert ők szomjúhoztak felebarátaik üdvösségét, bizalmas segédeim gyanánt szétszéledtek az egész városban, csaknem minden társaságban megfékezték a megrontó beszédeket és bizonyságot tettek az istenességről szükség szerint igyekezték meggyőzni, megróni és meginteni az embereket, ugyancsak tanították őket imádkozni és az Úrnak napját megszentelni ; ama családok pedig, amelyekben nem volt senki, aki tudott volna imádkozni vagy a prédikációt el tudta volna ismételni, átmentek a szomszéd házba, ahol ezt tudták, és velük együtt tették; ilyenképpen minden utcában volt egy-egy ház (a legképesebbeké), amely megtelt azokkal, akik magukban semmire vagy csak csekélyre voltak képesek" (Reliquiae Baxterianae, 87). 

"Ha a lelkészi szolgálatban elszenvedjük a bűnt, az anyaszentegyház romlását munkáljuk ; mert mi egyéb ronthatná meg s okozhatná vesztét a népnek, ha nem vezetőinek romlottsága" (20 old). 

Ezek a könyv bevezetőjét képezik, amelyekben Richard Baxter őszintéségét, ugyanakkor olthatatlan szeretetét láthatjuk. Elítélve magában és lelkipásztor társaiban a bűnt, nem elítélően viselkedik, hanem benne van az a mentő szeretet, aki szintén vállalja azt, hogy Isten nagyítója elé álljon. Nem akarok magam sem kibújni Isten Igéjének vizsgálata alól, és vágyok arra, hogy még tisztább edényként tudjak az Ő szolgálatában élni.

A Feltámadási ünnepek alkalmával, nem a vezérfonalban található igeversek képezték igehirdetésem alapját. Nem azért mintha azok nem lettek volna helyén valóak, hanem inkább azért, mert ezeket az igék érintettek meg. Három részre osztottam fel az igei üzenetet ebből az igeszakaszból.

1. Alkalom: JÉZUS ÉL!
2Timótheus 2:8 - Egész ünnep alatt ez az igevers képezte a központi gondolatot. 
Emlékeznünk kell Krisztus feltámadásának a tényére, mert:
a. Krisztus feltámadásának profetikus ténye van
b. Krisztus feltámadásának történelmi ténye van
c. Krisztus feltámadásának erőteljes ténye van

2. Alkalom: JÉZUS ÉL!
2Timótheus 2:1-10
Összpontosítanunk kell Krisztus feltámadásának erejére, mert általa:
a. Van erőnk arra, hogy tisztán megálljunk Krisztusért 2-3 versek.
b. Van erőnk szabályszerűen küzdeni Krisztusért 5 vers
c. Van erőnk hűségesen szolgálni Krisztust 6 vers

3. Alkalom: JÉZUS ÉL!
 2Timótheus 2:8-10
Tovább kell adnunk Krisztus feltámadásának tényét, hírét úgy hogy készek kell legyünk:
a. Hirdetni Krisztus feltámadásának igazságát bármibe is kerüljön
b. Hirdetni Krisztus feltámadásának igazságát ott ahová Isten küld minket

Holnap, ha Isten megengedi akkor családommal együtt egy pár napra elutazunk családommal együtt Nagyváradra, Békéscsabára, lehet Biharra, valamint Kémerre. Isten kegyelme vigyázzon ránk. 

  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-a...

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is...

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja...