Isten Hatalmas Nyugalma (Csel 7:22-30)

"És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére", egy királyi neveltetésben levő ember Isten

gondviseléséből, látta Isten népének szenvedését, melynek következtében a szíve és az elméje attól a látomástól izzott, hogy ő lesz az, aki megszabadítja őket a nyomorúságból. Valóban ő volt az a szabadító eszköz, de még nem akkor, mivel valami még az útban volt, amiért Isten a pusztába kellet őt küldje negyven évre hogy ott juhokat legeltessen. Képzeled el, hogy mit jelenthettek Mózes számára azok az évek…; azt látta, amit senki más nem, a népének terhét, és megvolt győződve arról, hogy ő lesz a szabadítójuk; hányszor eltöprenghetett Isten útjairól negyven éveken keresztül…

Gondolj Isten minden értelmet meghaladó nyugalmára! Soha nem siet. Mi egy borzasztó rohanásban élünk. Istenhez jövünk és imádkozunk, ezután felállunk és ezt mondjuk "kész"; a dicsőséges látás jegyében megyünk előre és végezzük a dolgainkat. De ez nem jó, ezért Isten a völgybe kell minket levigyen, tűzön és vízen keresztül, azért, hogy formáljon minket, egész addig, amíg eljutunk abba az állapotba, amikor ténylegesen ránk bízhat dolgokat…" (SSY - So Send I you , 1930 - Oswald Chambers).