"Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bemenék az
Isten szent helyébe:
megértém azoknak sorsát" (Zsoltárok 73:16-17).
"Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja a probléma létezését… Egyedül Isten az, Aki mozdíthatatlanul áll a rágalmazások közepette, amelyeket a világban levő gonosz, szenvedés és bűn idéz elő. Állj meg szilárdan az Istenben elrejtett életben és az előtted levő dolgokban amelyekkel szembe kell nézned. Nem tudsz rájuk intellektuális választ adni, de az Istenben való hited ingathatatlanná tesz téged, amelyet mások is megláthatnak" (POH).
Tegnap reggel a 73 Zsoltárt olvastam el, mielőtt hazafele, Kovásznára, indultam volna. Az igeszakaszhoz fűzött rövidke magyarázatkor még nem sejtettem, hogy nemsokára én is olyan dologgal nézek szembe, ami próbára teszi a hitemet. Segesvár után nagyjából 20 kilométerre, esős időben, az egyik kanyar után megcsúszott a kocsim, és a sáncban kötöttem ki, féloldalra borulva. Az egész olyan hamar történt, hogy igazából most kezdek dolgokra emlékezni. Nem tudom, hogy mi Istennek terve ezzel az esettel, DE tudom azt, hogy Isten kegyelme őrzött meg, és hálása vagyok azért, hogy most már a családom meleg szeretetét élvezhetem, és csak csodálni tudom Isten jóságát. Emellett az is nagy segítség volt, hogy többen is bátorítottak, imádkoztak és imádkoznak értem. Köszönöm ezt mindazoknak akik tették és teszik. A másik különös, érdekes, elgondolkoztató dolog, hogy a balesetre érkező rendőr egy baptista atyafi volt (többet róla nem írhatok). Ebben is tapasztalhattam Isten szeretetét; áldja meg az Úr azt az embert a feladatában. A kocsim Brassóban van, én Kovásznán de a jövőnk az Úr kezében, és ez megnyugtató.
Megjegyzések