Ugrás a fő tartalomra

Ukrajnai látogatás


Tegnap érkeztünk Kovács József testvérrel Ukrajnába, hogy a szövetségünk képviseletében meglátogassuk testvéreinket. Kovács testvér Nehra Bálint lelkipásztorral Munkácsra ment, és a mai nap ott, illetve környéken szolgál, miközben találkozik az Ukrajnai Baptista Szövetség elnökével is. Én, Kelemen Szabolcs testvérrel Kisdobronyba jöttem, és az ő vendégszeretetüket élvezem. Ma délelőtt Ungvárra megyünk szolgálni, délután pedig itt Kisdobronyban maradunk. Szeretnénk hasznos eszközök lenni az Úr kezében. Ma reggel a következő igei gondolatok fogtak meg.  

"Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál" (1Sámuel 15:22b).

 Az engedelmesség egyenlő imádat. Ma már egyre elterjedtebb különböző gyülekezetekben, hogy nagyobb és nagyobb hangsúlyt kap az Isten dicsérete, főleg énekekben, úgymond a dicsőítés része az istentiszteletnek.   Egy érdekes történetet olvastam olyan fiatalokról, egy énekkarról, akik éppen több gyülekezetet készültek meglátogatni. Telve voltak lelkesedéssel, és a gyülekezetetekben való éneklésük valóban szép és felemelő volt. Imádták az Urat. Egy alkalommal az utazásuk során találkoztak egy asszonnyal, akinek kifogyott az üzemanyag a gépkocsijából, de nem volt pénze, hogy megtankoljon. Spontán módon elkezdtek maguk között, ott kint az utcán gyűjteni ennek a rászorulónak, és ennek eredményeképpen az asszony eljuthatott az ulticéljához. Talán nem tévedek ha azt mondom, hogy ez a tettük "egy kicsivel" jobban beszélt az Isten imádatukról, mint talán azok a gyönyörű énekek, amelyet a gyülekezetekben énekeltek. Az Isten tiszteletünk ne szorítkozzon le csak a gyülekezetbe gyakorlott dicsőítő énekek éneklésére. Saul is áldozott, Istentiszteletet próbált volna gyakorolni, de a gyakorlati életben az Isten felé irányuló imádata nem volt nyilvánvaló, sajnos. Isten előtt az engedelmesség többet jelent minden más "áldozatnál". Erre szeretném az életemet alapozni továbbra is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja