Ugrás a fő tartalomra

Egy időszak vége felé...

Nagyon gyorsan és zsúfoltan teltek az utóbbi napok. Különösképpen tapasztalhattunk Urunk áldását az életünkben és a Kovásznai gyülekezet életében.
Kicsivel több mint két hete itt nyaraltak tízen a Szalontai Baptista Gyülekezet ifjúsága közül. Főleg pihenni jöttek Kovásznára és szinte minden napra volt valami programjuk, de időt szakítottak arra is, hogy együtt legyünk. Vasárnap is együtt lehettünk a gyülekezetben és délután nagyon szépen szolgáltak a Kovásznai fiatalokkal, amiért áldja meg őket az Úr. 

A lelkes szolgáló csoport
A héten öt napot együtt lehettünk a Kémeri fiatalokkal a Lesu völgyében szervezett táborozási alkalmon. Tíz napos a táborozás, de a költözésünk miatt, csak Péntek délutánig maradhattunk. Ha jól tudom 54-en voltunk jelen. Jöttek még Somlyóról, Krasznáról, Nagyfaluból, Magyarországról stb. Nagyon jó volt velük és Pardi Félix testvéremmel együtt lenni. A sport, pihenés, szórakozás mellet tapasztalhattunk Urunk áldását mind a reggeli és esti alkalmakon. Ajándékként tekintünk erre az öt napra vissza amit velük tölthettünk. Reméljük, hogy Urunk áldása lesz továbbra is ott, a táborozás végéig. 

Ebéd közben
A legnehezebb a mai nap volt itthon Kovásznán. Ma voltunk hivatalosan utoljára a gyülekezet istentiszteletén. Elbúcsúztunk egymástól. Az egész nap ebben a légkörben zajlott le. Urunk irgalmát tapasztalhattunk mind a délelőtti, és délutáni alkalmon, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen válunk el a testvérektől. Csak hálát tudok adni ezért a nyolc évért amit itt tölthettünk. Nem bántam meg egyetlen percét sem annak, amit itt töltöttünk el. Szerettem és szeretni fogom ezt a közösséget továbbra is a családommal együtt. Egy szerető családot nyertünk a testvérekben. Nehezen tudom leírni le ezeket a szavakat, mivel fojtogat a sírás. Azzal a reménnyel megyünk el, hogy találkozni fogunk még, ha nem itt a földön a mennyben biztosan. A holnapi nap során még együtt ebédelünk a testvérekkel a gyülekezetben ha az Úr megengedi, de már kedden reggel indulunk Nagybányára az új otthonunkba. Egy új időszak következik az életünkben. Urunk irgalma legyen mindannyiunkkal. 
    
A délutáni alkalom végén egy utolsó fénykép erejéig...
"Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja