Ugrás a fő tartalomra

Nagybányai életünk kezdete

Egy kicsivel több mint két hete annak, hogy Nagybányára költöztünk. Sokan kérdezték, kérdezik, hogy tetszik-e nekünk ez a vidék. Nem olyan régen volt nálunk egy kedves vendég, a sok közül, és amikor látta azt, hogy hol lakunk, milyen szép a kilátás a következőket mondta: "Nagyon szeret titeket az Úr". Ez igaz. Egy szép vidéket hagytunk hátra egy másik szép vidékért. Testvéreket kellet Székelyföldön hagynunk, miközben az Úr sok testvérrel és testvérnővel ajándékozott meg minket itt is. Igazából még nem volt időnk úgy lecsendesedni, hogy egy kicsit belegondoljunk abban, hogy hol is lakunk, hiszen állandó jövés menés volt nálunk. 
A múlt héten gyermekhét volt Koltón. Tetszett az amit láttam. Áldja meg az Úr azokat a gyermekeket akik eljöttek.

A gyermek csoport és jobb oldalt a helyi református tiszteletessel
   Múlt Pénteken voltam először ifjúsági órán itt Nagybányán. Hála Istennek egy jó kis csoport van, akikkel jó együtt lenni épp úgy, ahogy Kovásznán is jó volt az ottani fiatalokkal lenni. 

Ifi óra ahol még nincs jelen mindenki aki eljött

Most hétfőn kezdődött az ifjaknak szervezett sátoros kirándulás. Nagyjából 45 körüli fiatal jött el ebbe a táborba: Nagybányáról és környékéről, Sámsonból, Szalárdról, Kovásznáról, Magyarországról, Angliából, Amerikából. Szóval egy jó kis csoport. Erről majd több később. 
Spontán módon történő éneklés

Tegnap nem mentem fel a táborba, amely csak 38 km körül van Nagybányától, hiszen volt itt lent a városban némi elintézni valóm. Este fele Úrvacsorát vittünk egy kedves testvérnőnek Felsőbányára. Utána, Bogya József testvérünk által egy kicsit bepillantást kaphattunk Felsőbánya szépséges földrajzi helyébe. Íme néhány fénykép.
Felsőbánya a távlatból
Felsőbánya
Kedves feleségemmel
A mai nap is nagyon jól telt a fiatalokkal. Kezdem őket egyre jobban megismerni. Örülök annak, hogy Kovásznáról is vannak néhányan itt. Esténként lejövünk aludni. Holnap reggel felmegyünk, és ha Isten megengedi, akkor egy újabb áldott napot töltünk el a táborozókkal.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-a...

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is...

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja...