Az elmúlt hetekben Isten volt az, aki megtartott, vezetett, erőt adott a különböző szolgálatokban és kihívásokban. De hát ez mindig így van. A saját erőm vagy bölcsessége által nem tudnék egy lépést sem előre menni. Ezen a hétvégén a TELEK konferencián veszek részt Isten jóvoltából. Ha jól tudom ez a 26-ik találkozó. Tavaly augusztustól én is bekerülhettem a határ menti lelkipásztorok (Magyarország, Románia, Kárpátalja) közösségébe. Ez a második TELEK találkozó amelyen részt vehetek. Most a megnyitó alkalom a Nyíregyházi baptista gyülekezetben került megrendezésre. Szép számmal voltunk ma jelen, talán úgy hatvanan. Néhányan egy kicsit késve érkeztünk erre az alkalomra, mivel a határnál döbbentünk rá arra, hogy egyik kedves testvérünk a kocsijába hagyta a személyi igazolványát. Ezért onnan egy "kis" kerülővel végül mégiscsak sikerült megérkeznünk Nyíregyházára, ahol éppen egy misszionárius testvérnő számolt be arról a misszióról, amit egy másik földrészen végez az Úr dicsőségére. Nem említek sem nevet sem pedig helyiséget, hogy hol misszionárius, hogy ne származzon ebből problémája. Ezután egy kis szünet után, következett egy előadás, amelynek megtartását most rám bízták, na de nem azért, mert én lettem volna a legalkalmasabb, hanem azért, mert engem még nem hallottak egy ilyen találkozón szolgálni. A misszióról kellett szóljak, amely nagy kihívás volt számomra. A téma: Világmisszió és a helyi misszió kapcsolatai. Az alkalom vége felé az Ukrajnai helyzetről hallhattunk egy kicsivel több információt Nagy Csaba és Nagya Kasza Dániel testvéreink jó voltából, amely után imádkoztunk az Ukrajnában levő testvéreinkért és az ottani jelenlegi helyzetért.
Az elmúlt hetekben több evangélizációs alkalmon szolgálhattam, sőt a körzetünkben is tartottunk ilyen napokat. Nagy szó, hogy jóformán minden helyen szép számmal jöttek nem keresztyén emberek. Azonban, a kérdés az, hogy hányan lettek azok közül az Úr gyermekeivé. Nem szabad megelégedjünk azzal a néhány napos evangélium hirdetéssel amelyeket ilyenkor tartunk. Mint Isten népe és gyülekezete folyamatosan arra kell törekedjünk, hogy az evangéliumot megosszuk az emberekkel, azért, hogy többen Istenhez megtérjenek. Ehhez az is szükséges, hogy kimozduljunk a megszokott, olykor kényelmes világunkból. Krisztus parancsa az, hogy
elmenvén nem pedig
leülvén vagy pedig
megvárván, hogy az emberek jöjjenek Hozzá. Az Úr végezze ezt el bennünk.
A vendéglátom ezen a hétvégén Takács Zoltán testvérem, aki a Mátészalkai Baptista gyülekezet lelkipásztora. Ma este Kocsordon voltunk, és ott szolgálhattam Isten igéjéből. Holnap, ha Isten megengedi, akkor délelőtt Szamosszegen leszünk, ahol a mai témát próbáljuk egy kicsit tovább vinni. Este pedig Mátészalkán lesz evangélizációs alkalom. Az Úr legyen velünk és az otthoniakkal.
Megjegyzések