Ugrás a fő tartalomra

Ne a fellegre hanem Istenre tekinteni...

"Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat"
(Prédikátorok 11:4). 

Megvolt a jó étvágy is...
Ennek a kedves igei utalásnak egyik gyakorlati oldalát tapasztalhattuk meg a tegnapi nap folyamán. A Nagybányai gyülekezet testvériségével a Május 1-ét együtt szerettük volna tartani kint a szabadban. Már napokkal azelőtt volt aki azért imádkozott, hogy az Úr napsütéses idővel ajándékozzon meg minket. Mégis a hétköznapok, és az előrejelzés mindinkább arról szólt, hogy esős és hideg idő lesz 1-én. A tegnapi nap reggel kilencre beszéltük meg a találkozást azokkal, akik kiszeretnének mozdulni. Felhős volt az ég és emberileg nem sok esély volt arra, hogy szép idő legyen. Ennek eredményeképpen elég kevesen jöttek el a megbeszélt időre. Még mi is elgondolkodtunk, hogy van-e értelme annak, hogy ennyien elinduljunk a szabadba? Ekkor eszembe jutott a Prédikátorok könyvéből fent idézett igevers. Elindultunk. Ahogy közeledtünk a kijelölt helyre mind tisztábbá és derűsebbé vált az égbolt. Közben pedig egyre másra érkeztek mások is a helyszínre. Végül egy kicsivel több mint nyolcvanan (gyermekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel együtt) gyakorolhattunk közösséget egymással. 
Az elején néhány énekkel kezdtük meg az ott létünket, és egy rövid igei bátorítás után hálát adtunk a napért és az együttlét lehetőségéért. Jó volt a szabadban egy kicsit megpihenni a mindennapi rutinnal teli rohanásból, és jó volt látni azt is, hogy a gyermekek, fiatalok, és felnőttek is feltalálták magukat játszva és beszélgetve egymással. Az Úr nagyon jó volt hozzánk. Mindenért övég legyen a dicsőség.  

Énekesek, gitár és orgona (mindez a szabadban)
A megérkezés után lassan mindenki megtalálja és elfoglalja a helyét


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja