Ukrajnai látogatáson...

A három fehér ruhás és az ünneplő kis közösség

A mai nap folyamán Ungvárra jöhettem Fazakas Mihály testvér kíséretével, hogy két napon át Kelemen Szabolcs testvérünk munkamezején tapasztaljuk meg Atyánk áldásait. Ukrajnába mindig felemás gondolatokkal jövök. Sajnos itt még a határon hosszú sort kell állni, ahhoz, hogy az országba bejöhessünk. Emellett az ember könnyen megtapasztalhatja az igazságosztó szerv leigazoltatását, főleg ha külföldi rendszámmal közlekedik valaki ebben az országban. Isten kegyelmét azonban most is tapasztaltuk. Számítottam, hogy a határnál megkérdezik, hogy hova és miért jövünk Ukrajnába?

Már-már a csomagjainkat kívánták volna átvizsgálni, amikor közöltem, hogy baptista lelkipásztor vagyok, és bemerítési istentiszteletre jövök Ungvárra. Érdekesség az egészben az volt, hogy ahogy meghallotta a két szolgálatát végző határőr, hogy baptista lelkipásztorként jöttem ide, azonnal elálltak mindenféle más kérdezésektől és vizsgálódásoktól, és szabad utat adtak Ukrajnába, jelezve, hogy örömmel fogadnak. Munkács után azonban a "rendvédelmi szervek" is megállítottak és miután elkérte az útlevelem, és a gépkocsi pappírjait, fogta magát és elindult a túl oldalon levő rendőrőrsre és kérte, hogy kövessem. Igazából ez nem zavart túlzottan, csak az, hogy nehogy lekéssünk a bemerítési alkalomról. A rendőr az irodájában beakarta bizonyítani, hogy vétettem a közlekedési szabályok ellen. Nyilván következett volna a büntetés de ahogy bekapcsolta a kamerájukkal felvett "közlekezdési" kihágásomat, kiderült, hogy az előttem levő helyi, ukrán gépkocsi ment ott át ahol nem kellett volna. Ekkor megszégyellte magát, de ahogy láttam még mindig nem állt el attól, hogy megbüntessen valami okra hivatkozva. Ekkor ennek az embernek is elmondtam, megvallva azt, hogy Krisztus Jézus gyermekeként, mint baptista lelkipásztor jöttem szolgálni Ungvárra, és jeleztem neki, hogy pontos időre kellene megérkezzek az Ungvári gyülekezetbe.

Fazakas Mihály tv. szolgálata

Nem tudom, pontosan mit gondolnak a baptistákról általában itt Ukrjanában, de ahogy a baptista lelkipásztor nevet meghallotta, azonnal visszaadta az irataimat, és jó utat kívánt.  

Éppen, időben megérkeztünk az Ungvári Ukrajnai Baptista gyülekezet épületéhez, ahol az Ungvári magyar baptista gyülekezet keretén belül három személy tett bizonyságot hitükről bemerítés által. Egy házaspár és egy 84 éves idős férfi. Az ungvári magyar baptista gyülekezet immáron három taggal szaporodott, és hisszük, hogy még lesznek mások is, akik döntenek Krisztus mellett, felvállalva hitük megvallását bemerítés által is. A bemerítést Kelemen Szabolcs testvérünk végezte, aki lassan már a negyedik éve, hogy családjával itt Ungváron, és Kisdobronyban próbálja az embereket Krisztushoz vezetni. Lassan beérik a munka! Az igehirdetésem alapigéje a szerecsenyi komornyik történetet volt. Egy embernek története, aki vágyott valami után, döntött, valaki mellett és aki tovább ment az útján "nagy" örömmel. Az átöltözés ideje alatt, Fazakas Mihály testvérünk szólt röviden Isten igéjéből, aki a Nagybányai Magyar Baptista gyülekezet tagjaként kísért el erre az útra. Áldott legyen az Úr neve ezért. Miután kézrátéttel imádkoztunk a gyülekezet új tagjaiért, következtek a köszöntések és majd a végén pedig szeretet vendégség. Örömmel látom azt, hogy az Úr gyermekei itt is bíznak az Úrban, és az Ukrajnában levő kesze-kusza politikai helyzet ellenére nem félnek, hanem kitartóan ragaszkodnak az Úrhoz.        

Jelenleg Kisdobronyban vagyunk elszállásolva Kelemen Szabolcs testvérék missziós házánál. Holnap ha Isten megengedi, akkor délelőtt Ungvráon, délután pedig Kisdobronyban szolgálunk. Urunk áldásáért esedezünk továbbra is, és az eddigi kegyelméért is egyedül övé legyen a dicsőség!