Hinni és tisztának lenni!

A hétvégén, vagyis szombaton sajnos nem tudtam elmenni a Perecsenyben tartandó Munkakongresszusra. Ennek oka nem megsértődés, vagy fenntartás a Szalárdi öreg otthonnal kapcsolatban. Mellesleg, csak megjegyzem, hogy amit a legutóbbi alkalommal kitöröltem a bloggomból az nem az én véleményem volt. Sőt, nem is vélemény, hanem kérdések. Örömmel hallottam, hogy a kongresszuson sok kérdésre (az öreg otthonnal kapcsolatban) felelet adtak. Remélem, hogy azok az öregek, akik a Szalárdi öreg otthonban laknak, megnyugodhatnak, és megtapasztalhatják az Úrtól származó mindenek fölötti békességet.

Pénteken, szinte egész nap vagy két órát leszámítva nem voltam itthon. Reggel Tamásfalvára mentem, ahol elkészítettük a kifestett, és felújított gyülekezeti termet a vasárnap délutáni istentiszteletre. Miután onnan hazajöttem, ebéd után, neki szántam magam, hogy a kocsit lemosassam, mivel már eléggé vastagodott a sár rajta. El is mentem az egyik kocsimosóba, ahol látom is, hogy mit csinálnak. Ahogy oda érkeztem, kérdezésemre, elmondták, hogy több mint 8 - 9 kocsi van még előttem. Az a 8-9 kocsi pedig a rendőrség dolgozóinak a személy autói voltak, akik már előre bejelentkeztek. Ha van kedvem, mondta az egyik alkalmazott, akkor talán egy óra múlva, lehet, hogy bejuthatok. Láttam, hogy van még időm az ifjúsági alkalom előtt, így hát úgy dönöttem, hogy várok, és közben még átnézem azt, amivel az ifjúságira készültem. Tíz perc sem múlt el, amikor szóltak, hogy nyugodtak parkoljak be a kocsi mosóba. Egy kis idő után, már nem lehetett a kocsimra ismerni. Tiszta lett. Sajnos, már ma sem lehet nagyon rá ismerni, mert bekoszolódott, a havas időben. Na de legalább vékonyabb a sár réteg rajta. Azonban két dolgot megtanultam ebből az esetből:

- Isten gyermeke nyugodtan rábízhatja minden gondját, baját Teremtőjére. Úgy gondolom, hogy ez természetes kellene legyen. Azonban amikor dolgaink intézését végezzük, nem jön-e az a gondolat, hogy ha egy kis borítékot csusztatunk, VALAKI zsebébe, akkor talán a dolgaink előmenetele sikeresebb lesz? Sajnos, sokak életében ez nem csak gondolat marad, hanem cselekedetté, hogy ne mondjam szokássá válik. Mintha Isten rászorulna arra, hogy mi bele kontárkodjunk a gondviselő munkájába. Nem mondom, hogy ebben a dologban régebben mindig sikeresen vizsgáztam, de tanulva a múlt hibáiból, valamint látva Isten csodálatos gondviselését, akár egy kocsi mosásnál is, arra ösztönöz, hogy még jobban, sőt teljesn bízzak Reá mindent. 2. A második gondolat a tisztasághoz kapcsolódik.

-Ma reggel olvastam a következő igét a Jelenések 3-ik részéből: "De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra". Elgondolkodtam, és elgondolkodok azon, hogy milyen az én "ruhám", amelyet a Megváltómtól kaptam? Hófehér? Ahogy a tiszta kocsim egy pillanat alatt besározódott, olyan hamar bemocskolódhat a mi szívünk, és ruhánk is, ha engedünk a kísértésnek. Én fehér ruhában akarok járni Jézussal, és ebben az elvetemült, gonosz világban nem akarom megfertőztetni a Tőle kapott "ruhát".

Kívánom minden olvasó számára azt, hogy életünk teljes irányitását bizzuk Arra, Aki ismer minket, aki mindig tudja, hogy mi a jó számunkra. Emellett pedig, ha Jézus Krisztus drága vére megtisztított, akkor ne engedjük, hogy a bűn fertője bemocskoljon. Ha ez mégis megtörtént, akkor jöjjünk ahhoz, aki képes a mi bűneinket megbocsátani:

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" - 1János 1:9.