A mai nap alkalmával, korán reggel elindultam Aradra. Az Aradi 1-es számú gyülekezet meghívásának teszek ezzel eleget. A holnap délután tartandó Hálaadó ünnepélyükre hívtak meg többek között, de már a ma esti különleges ifjúsági alkalmon is volt lehetőségem szolgálni. Miért volt különleges ifjúsági alkalom? Azért, mert a fiatalok elhívták a szüleiket erre az alkalomra. A téma a következő volt: Házasság és család. Maga a téma elég nagy volt, de a fiatalok az estét szépen előkészítették, és jó beszélgetések alakultak ki. Igaz, én csak néhány alkalommal szóltam bele, mivel nagyon jó volt látni, ahogy a szülők és fiatalok különböző kérdésben cseréltek véleményt. A másik oka pedig az volt, hogy kezdet az aznapi koffein adag (amit útközben iszogattam kávé formájában) elmúlni, és a fáradság jeleit kezdtem érezni. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy ez éjjel egy órával többet aludhatok az óra átállítása miatt. Most egyenlőre ennyit írok, és remélem, hogy holnap friss erővel és az Úr kegyelmével újabb szolgálatokban vehet részt. Az Úr közel!
"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még" (Ézsaiás 43:18). Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem. Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-a...
Megjegyzések