Az elmúlt két vasárnap délutánonként hálaadó alkalmakat tartottunk a Kovásznai Magyar Baptista gyülekezet körzetében. Október 3-án a Kovásznai gyülekezetben tartottuk meg ezt a szép alkalmat. Vendégek érkeztek a Kézdivásárhelyi, Csernátoni, valamint a Szörcsei gyülekezetekből. Különböző szolgálatokkal dicsértük Urunkat, és Megváltónkat. Jó volt emlékezni Isten jóságára amelyet ebben az évben tapasztalhattunk. Nem lehet okunk panaszkodni. Sokkal többel rendelkezünk anyagilag és lelkileg mint amit egyáltalán megérdemelnénk. Mégis olyan sokszor hálátlanok vagyunk. Az 2Krónika 20:26-30 igeszakasz volt az igehirdetés alapszakasza - A Hálaadás völgye. Az igeszakaszból megláttuk azt, hogy akik az Urat keresik, azok felismerik a maguk erőtlenségét, meglátják az Úr nagyságát, és Isten ígéreteire támaszkodnak. Az ilyen emberek valóban hálát tudnak adni Istennek. Továbbá, akik az Úr szavát hallgatják és annak engedelmeskednek, azok hálaadása elfogadható, mivel az ilyenek nem felejtik el az Úr szabadítását, nem csak egy pillanatig tart hálaadásuk, és hálaadásuk olyan, amely a kívül állók felé is jó bizonyságtétel.
Az alkalom végén a helyi nőtestvérek készültek egy kis szeretet vendégséggel, amelyet jó ízűen elfogyasztva beszélgettünk.
Rá egy hétre, vagyis október 10-én délután a Tamásfalvi Magyar Baptista Gyülekezetben tartottuk meg azt a hálaadó istentiszteleti alkalmat, amelyet a Tamásfalvi és a Szörcsei Baptista gyülekezet együtt szervezet. Erre az alkalomra természetesen a Kovásznai Gyülekezetből is eljöttek szép számmal, azonban a helyi faluból is többen eljöttek. Kihasználva, hogy Kiss Zoltán, aki most már a Krasznai gyülekezet lelkipásztora és kedves családja erre fele járt, meghívtuk őket erre az alkalomra és testvéreink el is fogadták a meghívást. A sokszínű szolgálatok után kedves testvérünk hirdette Isten igéjét a Lukács 17:11-19 versi alapján. Hogyan lehet helyes a hálaadásom? Ez volt a kérdés, amelyre a felolvasott igeszakaszokból a következő feleleteket kaptuk (volt több is, de egy párat nem tudtam lejegyezni): Aki elismeri bűnös állapotát, Aki felismeri, hogy a bűn eltávolít Istentől, Akik felismerik, hogy csak Isten segíthet rajtuk, Akik engedelmeskednek Krisztusnak, Kiknek élete olyan változáson ment keresztül, amelyet mások is látnak, és akik odatudják adni Istennek azt ami a legdrágább.
A vége fele pedig hadd idézzek egy bejegyzést ami igencsak elgondolkodtató: Az egyik afrikai nyelven, a karre nyelvjárásban a hálaadás kifejezése ez: “Leülni valaki előtt a földre.” A hálás karre elmegy jótevőjének a házához, leül a kunyhó előtti talajon, miközben egy szót sem szól. Csöndje jelzi hálaadását. Aki hálás Istennek, leül Isten előtt és élvezi jelenlétét. Sohasem elégszik mag csupán azzal, hogy megbillenti a kalapját Isten előtt, amint továbbhalad. A hálaadás megköveteli, hogy keresse Isten jelenlétét és a vele való közösséget.
Megjegyzések